Magam is meglepődtem, de éppen két éve már annak, hogy nálam járt az utolsó Thorens lemezjátszó. Persze az utolsót nem „úgy” kell érteni. A Thorens TD-203-at a 309-es követte, most pedig a TD-206-os érkezett hozzám. Bő két hét állt rendelkezésemre, hogy megismerjem a német-svájci gyártó termékét.
A lemezjátszó mellé kaptam egy bontatlan hangszedőt is. Alapból minden Thorenshez adnak ugyan hangszedőt, amivel megkezdhető az analóg világgal való ismerkedés, de a TAS-267-es gyorsan kinőhető és ezen az árszinten (meg technológián) már egy komolyabb szedő dukál. A TD-206-os árban közel áll a 309-eshez, azonban annál jóval konzervatívabb formanyelvből építkezik. Jobban hasonlít egy klasszikus lemezjátszóra: négyszögletes, hagyományos elrendezésű. Ebből a szempontból a 203-ra jobban hajaz, de míg azon kettő billenőkapcsoló (amolyan angolos módon) irányít, a 206-on megjelent a klasszikus Thorens irányító csap. Ha pusztán a súly alapján akarnánk következtetni a hangra, rossz úton járunk. Mindössze 5,6 kg a készülék teljes tömege (egy Planar 3-é sem több), tányérja alumínium, a belső peremén rezgéscsillapító peremezéssel, amely az egyenesfutásért és a kiegyensúlyozásért is felel. Karja, a TP-90 a gyártó komolyabb, hármas sorozatán is megtalálható TP-92 deriváltja. Japán csapágyazás, nagyon könnyű, megtalálható rajta az a kis gyűrű, amely segítségével a kiegyensúlyozást elvégezték. A kar végéről a fejszelvény levehető, megkönnyítve a hangszedő beszerelését. A TP 92 minden olyan beállítási lehetőséggel rendelkezik, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a hangszedőt pontosan beállítsuk. Így nem maradt ki a VTA, az antiskating (mágneses), a túlnyúlás és az azimuth állítási lehetőség sem. A kar csapágyazása Japánban készült, a karlift pedig nagyon precíz és erősen csillapított, kíméletes a tűhöz. A lemezjátszó három, állítható, vízszintezhető, rezgéscsillapított lábon áll, gyárilag úgy beállítva, hogy vízszintes felületen pontosan felfeküdjön. Ha nincs ilyenünk otthon, akkor a mellékelt imbuszkulccsal a lábakat állítgatva mi is elvégezhetjük ezt a nélkülözhetetlen igazítást.
Sablon természetesen ehhez is jár, segítségével installáltam a karba a Goldringet. Ez utóbbinak nemrég lett hazai képviselete a Stream Audio. Patinás gyártótól van szó, akik több mint 60 éve foglalkoznak hangszedő gyártással. A 2200-as a kínálat alsó harmadának tetején helyezkedik el, elliptikus tűprofillal van szerelve, MM hangszedőként 47 khom a terhelő impedanciája. Kimenő jelszintje meglehetősen magas, 6,5 mV, tömege 8,6 g, a saját csavarjaival együtt. Nagyon könnyen telepíthető volt a TP-90-es karba, karrezonanciát sajnos effektív tömeg hiányában nem tudtam számolni (pedig érdekelt volna), maradt tehát a zenehallgatás. Az sem rossz tevékenység. :) A nálam eddig járt (jó régen) Goldringeket kellemes, sima hangú hangszedőnek ismertem meg, magas „zenei” faktorral. Nem a részletekre helyezték a hangsúlyt, hanem inkább a szórakoztatásra, a zenei történésekbe való bevonásra. A bejáratás alatt szokásomhoz híven minden műfajjal megkínáltam, de ide, ebbe a tesztbe négy albumot választottam. Ezek meghallgatásának tapasztalatait összegezném most.
♫
Elsőként Nina Simone „Pastel Blues” (MOV 0600753369791) című lemeze került fel. Egyik kedvenc lemezem ez, elsősorban Simone varázslatos és egyedi énekhangja miatt. A kísérő zenészek is remek teljesítményt nyújtanak: van dob, bőgő, gitár és fuvola, természetesen az énekesnő zongorajátékával. Műfaját tekintve hallhatunk ezen a korongon jazz, blues, soul és folk dalokat is. Remek térben, elkülöníthetően hallhatóak a zenészek, a színpad mély, Nina hangja színes, textúrázott, széles skálán mozogva járhatjuk végig a pokoltól a mennyig vezető utat, oda és vissza. Az emberi énekhang reprodukciója a Thorens és Goldring előadásában meglepően jó, még a drágább lemezjátszókhoz szokott fület is meglepheti. Az együttes hangszerhangjai, különösen a zongora felsőbb oktávjai és a cinek már nem sziporkáznak ennyire, picit visszafogottabbak, lehetnének kicsit fényesebbek, de a basszus az valami fergeteges. Precíz, elég gyors is, összességében egységes és folyékony.
Klasszikus zene következik, Hector Berlioz „Fantasztikus Szimfóniája”, Leopold Stokowski vezényli a „The New Philharmonia Orchestrát”. Decca kiadás (PFS 4160 – 1969). Számomra ez a legkedvesebb interpretáció, a lemez is kitűnően masterelt, hála Arthur Lilley-nek. Testes és energikus akkordok szólalnak meg, a basszus ismét remek, nagyon mélyre megy, érezni a hullámokat a levegőben. Ez a „mélyenergia” sajnos sokszor hiányzik az olcsóbb rendszerekből, főleg ha nem megfelelő a hangszedő-kar párosítás. Tipikusan ilyen dolog amikor az AT-95-öt erőltetjük minden lemezjátszóba, mert olcsó, de sokszor belefuthatunk a pofonba emiatt. A Goldringgel természetesen nincs ilyen probléma, a tuttikban is megtartja összeszedettségét, nem omlik össze a sok hangszer súlya alatt, a vonósoknál képes kifejezetten nagy hangtömeget elénk varázsolni. Barázdazaja alacsony, de a halk részeknél nyújthatna picit tisztább, artikuláltabb produkciót. A fúvósokból egy kis fényt hiányoltam, a teljes előadást nézve azonban roppant élvezetes és gazdag zenei élményt nyújtott ez a páros. Bravó!
Teljes műfajváltásként bevetettem Michael Jackson „Thriller” (Epic 85930) című lemezét. Ha klasszikus zenén dicsértem az páros energiáit, akkor popzenén még jobban meg kellene tennem, hiszen nagyon fontos összetevője a jó basszus átvitel. Meg is kapjuk, maradéktalanul. Feszes és eleven a muzsika, a szintdobok vastagsága mellbevágó, lüktető, ritmikája jeles. Nem vállalja túl magát, képes az aktuálisan fontos dolgokra koncentrálni, azt szinte hibátlanul le is hozza. A magasak selymesek, egy csöpp karcosság most jól esne.
Végezetül megkínáltam egy kis igazi rockzenével, ami az átlagnál leharcoltabb állapotban is volt: Iron Maiden, „The Number of the Beast” (EMC 3400 – 0C 062-07 608). Nagyon jól jött hogy a barázdazaj alacsony, áldás tud ez lenni ha nincs minden lemezünk patika állapotban. Ezen a műfajon jó ha a forrásunk gyors. A Thorens-Goldring duó azonban komótosabban adta vissza a ritmust, egy kis gyorsaság jól jött volna, főleg a gitárszólók alatt. Az alja természetesen itt is nagyon ütős, de talán a kemény rock az a terület, ami a legkevésbé fekszik neki.
Ajánlás
Összességében nekem tetszett a készülékek hangja, a 2200-as Goldring sokak kedvence lehet, mert egységes és tonálisan nagyon egyben lévő, a zenei történések lényegére odafigyelő hangszedő. A Thorens futóműnek, különösen a saját ársávjában van bőven konkurenciája a piacon, azonban én a karja miatt, ami igazán igényesen megépített darab, előre venném a sorban, ha lemezjátszót vásárolnék.
Stream Audio
Tel: 30/530-61-92
www.streamaudio.hu