A Quadral a német hangfal specialista megújította a népszerű Platinum szériáját. Jon Myles szerint a hangjuk jobb mint valaha. A Quadral név ismerősen csenghet a Hi-Fi World rendszeres olvasói számára. A német cég igényes Aurum hangfal sorozatának tesztelése lelkesedést váltott ki bennünk – különösen a saját fejlesztésű ribbon magas sugárzójuk. Ám a Quadral kínálata tartalmaz más szériákat is. Ha a zsebe, vagy az igényei, esetleg a szoba mérete miatt nem szeretne 6600 Eurot költeni például az Aurum Vulkan VII-re, a cég javasolja, hogy vegye fontolóra a Platinum sorozatot. Ezek közül is a Platinum M50 álló hangfalat, amely tesztjét ebben a cikkben olvashatja.

Ez a modell a Platinum széria csúcsa, és a jól ismert M5-ös modellt váltotta fel. Jelentős fejlesztéseket tartalmaz, amelyek célja az átfogó minőség javítás volt. Új mély, és magas hangszórók kerültek bele, és a keresztváltót is áttervezték. A Berlinben székelő tervező, Sascha Reckert úgy fogalmazott, hogy a legfőbb fejlesztési eredmény a kivételesen tiszta, és pontos hang létrehozása volt úgy, hogy közben sikerült megőrizni a dinamizmust, amely a kiváló fém kónuszos driver természetes velejárója. „A legfőbb különbség az új hangfalban a mély és magas sugárzó kivitele.” A woofer új motorja, és membránja jobb frekvencia átvitelre képesek. Az M5 egy kicsit hamvas volt 100 Hz környékén, de az új M50-et úgy hangolták, hogy lágyabb, tisztább, de mélyebb hangzásra legyen képes. A RiCom-M magas, amit az M5-ben alkalmaztak felújításon esett át. Az új sugárzó a RiCom-V, amelyben a dóm gyűrűt kicserélve jobb diszperziós hatást értek el, emellett mélyebbre is megy, így jobban illeszkedik a középsugárzóhoz (lásd a mérési adatokat)

Sascha úgy magyarázza, hogy „ A magas radiátor gyűrű a titánium bevonatával stabil, és tiszta megjelenítésre képes akár az 50 kHz körüli frekvenciákon is. Akusztikusan számunkra ez volt a legjobb választás, mivel a hangzás karakterisztikája nagyon hasonlít a ribbonhoz.” A Platinum M50 álló, 113 cm magas, teljes három-utas, 5 hangszórós, reflex kivitelű hangdoboz. A magas a két 135 mm-es középsugárzó között helyezkedik el, D’Appolito stílusban. A lenti nyomó kamrában egy pár 180 mm-es mély van kicsit besüllyesztve, és előttük hét fém védő rúd található.

A két közép, és a két mély – mindegyik saját fejlesztésű - nagyon merev alumínium- magnézium-titán ötvözetű membrán. A doboz front panel élek szögben le vannak vágva, amely segíti a hang terjedését. A rácsok mágneses rögzítésűek, és minden hangszórót lefednek. A hátlap panelen egy nagyobb reflex cső nyílás, és két pár csatlakozó bemenet található. A Quadral két darab kellemes tapintású Real Cable átkötéssel szállítja a hangfalat, ha Single-Wire meghajtást szeretne alkalmazni. A hangfal fehér, vagy fekete magasfényű kivitelben rendelhető. A csomagolás igényes, és kétségtelenül illeszkedik az árkategóriához. A driverek fém részének felső részébe bele van sajtolva a Quadral logo, emellett a front panel felső részén is látható egy logo.

Hangminőség:

A Quadral szerint az M50 hangja lágy, természetes, amely tényleg igaz. Ha úgy gondolná, hogy ez csak marketing, vagy udvarias szépítése a valóságnak, akkor meg kell nyugtassam, mert nemerről van szó. A Quadral a zenét magabiztosan, erőlködés nélkül, de bőséges dinamikával prezentálja anélkül, hogy nagyon ráerőltetné a saját karakterét. Párhuzamos elhelyezésben, két Quad QMP monoblokkal meghajtva az M50 gazdag hangzással, a részletekre is kiterjedő bemutatót tartott. A texturák, és az érintések finoman karcoltak a Radiohead Kid A hallgatása közben. A középsugárzók csodálatra méltó pontossággal lendültek akcióba, amikor a zene megkívánta. El kell ismerni, a RiCom-V dóm magas jól megtervezett egység. Kellemes tulajdonsága, hogy lejjebb megy a hagyományos magasaknál, a jó keresztváltó beállítás miatt lágyabban illeszkedik a viszonylag gyors közép sugárzókhoz. És azok a közepek tudnak ám sebességet szállítani, amikor a zene beindul. Az Acoustic Ladyland Last Chanse Disco válogatás bizonyos részein mikor a szaxofon, a dobok, a basszusgitár és a billentyűs is belehúz, a Quadral egyetlen ütemet sem hagyott ki. Egyetlen szereplő sem hiányzott a kavalkádból, pedig ez gyakori a gyengébb hangfalak esetében. A mély átvitele is meggyőző. Bach Passaglia C-dur kezdő tételében valódi erőt mutat a Quadral, pedig a záró orgona futam igazi szubszonikus letaglózó teljesítményt igényel.

Lehetséges, hogy egy kicsit szárazabb az alsó tartományokban, mint néhány más hangfal. A basszus futamok különösebb lecsengés nélkül érnek véget, bár mikor a Quadokat átcseréltem a Naim SuperNaitra, az kicsit tudott javítani ezen a jelenségen. Mikor néhány Eleanor McEvoy dalt hallgattam rajta, a Hölgy hangja szikrázóan tiszta, és precíz volt. Minden driver sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és ezek nagyon jól kontrolláltak, a közép tartomány nem szólja le a többit, nagyon civilizáltan viselkedik.Mivel nincs középtartomány kiemelés a vokál mesterséges előre hozására, a képalkotás tökéletesen természetes, és élethű. A jól kevert akusztikus hanganyagokon nem csak azt hallhatja, hogy hol vannak a zenészek, hanem azt is, hogy miként játszanak a hangszereiken. Mikor William Parker szólózik a Gayle/Parker/Ali gyűjtemény Touchin’ On Trane számában szinte érezni lehet az ujjainak mozgását a dupla mélyeken mielőtt Charles Gayle szaxofon játéka megkezdődik. Úgy érződik, mintha a partnere előtt és felett játszana. OK, ez egy szonikus illúzió, de jól mutatja azt, hogy milyen jó is lehet egy hangfal. És a Platinum M50 valóban egy nagyon jó hangfal. Néha sóvárogva várnék egy kicsivel több precizitást, vagy úgynevezett spirituszt a hangjából, amely jobban megvolt a Quadral ribbon magasakkal szerelt szériájában. Az M50 majdnem eléri azt a szintet, bár a ribbon erre még rá tud tenni egy lapáttal ezt el kell ismerni.

Végkövetkeztetés:

Néhány hangfal jó magasakkal, nagy erejű mélyekkel, kiváló közepekkel, vagy a dobozról leváló hanggal rendelkezik. Csak különleges esetekben sikerül mindezt egyesíteni egy elegáns, nagyon jól élvezhető hangfalba. A Platinum M50 pontosan ilyen. A Quadral mérnökeinek sikerült az öt drivert olyan egységbe építeniük, amely a hangokat tisztán, és muzikálisan szólaltatja meg az alsó tartományoktól a magasakig túlzó kiemelés nélkül. Más hangfalak hangja szubjektív megítélés szerint rövid távon, vagy más környezetben tud jobb lenni, de az M50 tesztelésekor kiderült, hogy hosszabb hallgatás alatt sokkal többre képes, mint amit első pillanatban mutat. 

Mérési eredmények:

A frekvencia átvitel grafikon azonnal elárulja, hogy a Quadral új Platinum M50 ring dóm konstrukció, mivel annyira sík. Az új magas egy gyűrűt tartalmaz a perifériához közel, amely lágy átvitelt biztosít. Mentes az általánosságban használt magasak csúcsaitól, és éles szonikus karakterétől.

A Quadral saját fejlesztésű RiCom-V drivere neodymium gyűrűs mágnest, és selyem diafragmát tartalmaz egy rövid tölcsérben, amely a hang eloszlást segíti. Egyetlen kis kiemelés mérhető a 2300 Hz régióban. A mérések megmutatták, hogy a RiCom-V alacsonyabbra megy mint a dómok általában, ami csökkenti a keresztezési frekvencián a tranzienseket a nagyobb hullámhossz miatt. A mérésünk világosan mutatja azt, hogy lágy, sík átvitele van 20 fokos beállításban. Tengelyirányban egy kicsi magas emelése van, kb +1 dB, de ez divat a felvidéken.

Tehát az M50 a legpontosabb hangot akkor fogja prezentálni, ha párhozamos beállításban üzemel a szoba hosszirányába. Természetesen azok, akik ezt túl neutrálisnak találják, befelé forgatással növelhetik a magas tartomány bemutatóját. A keresztezési frekvenciánál nincs tetőesés, ezért nem lágyul el a hang. A rendkívül fontos középtartomány szintén lágy, és egészen enyhén színezett, korrekt tonális balansszal. A cikkben nem került bemutatásra a grafikon, amely a spektrumot analizálja, arról le is lehetne olvasni. A Quadral nem emel mélyeket, ezért az M50 hangja száraz lehet más hangfalakkal összehasonlítva. Viszont a nagy kicsatoló nyílás miatt a hangfal nagyon alacsonyra megy le. A grafikonon piros szín jelzi a mélytartományt, amelynek alsó határértéke 25 Hz. Ez a hangfal tehát képes a szubszonikus tartomány előállítására, egy olyan szobában, amely elég nagy neki.

Az impedancia grafikon tökéletesen mutatja a kicsatoló cső csillapítását, aminek következtében az impedancia szinte egyenletes 100 Hz alatt. Ez nagyon jó teljesítmény átadást jelent akár elektronikus, akár akusztikus szempontból nézzük a mélyeket. A 20 Hz alatti impedancia növekedést az okozza, hogy nagy értékű szűrőkondenzátort alkalmaztak, tehát az M50 nem direkt csatolású. A Platinum 50 egy jól megtervezett hangfal, amely többféle környezetben is jót mutat. Hangkaraktere széles sugárzási szögben pontos és neutrális, sokáig biztosíthatja a zenehallgatás élményét.

Értékelés:

Quadral Platinum M50 álló hangfal 3.150 Font

Kiemelkedő – egyszerűen a legjobb

Értékelés:

Remekbe szabott tervezésű hangfal, amely a mélytartomány erejét, a közép tartomány részletezését és tisztaságát, valamint a magas tartomány levegősségét egyesíti magában. Nagyon javasolt.

 Mellette szól:

- lágy, és pontos

- erőteljes mélyek

- részletező középtartomány

 Ellene szól:

- kicsit drága

Forrás: Hifiworld

A kereskedelmi szakmai nyelvezet szerint a háztartási gépeket „fehéráru” gyűjtőnévvel illetik. Az új Quadral Chromium Style 102 hangsugárzó zongoralakk fehér ruhája és a benne rejlő „bestia” egyáltalán nem háztartási alkalmazott, bár ott kellene lenni minden jól kondicionált házi szórakoztató hanglánc végén. Ajánlom, figyelj és meg fogsz lepődni!

A csinosan karcsú Chromium Style sorozat csúcsmodellje nem köt kompromisszumot. A magas fényű fehér kabinet és a titán bevonatú mély- és középtartományi hangszórók, valamint a krómozott szalag magas-hangszórók együttese egyszerűen lenyűgöző. Először is nincs dupla-kábelezési (bi-wired) opció, valószínűleg a Quadral inkább konstruál kiváló keresztváltót és hisz a gyári beállításokban, nem akarja, hogy a végfelhasználó bajlódjon a kábelezési bonyodalmakkal.

A toronyban fentről lefelé haladva az alkalmazott részegységek a következők. Egy, a közepes frekvenciák lesugárzásában jeleskedő, igazán jó impulzusú hangszóróval kezd a konstrukció a „ház” tetején. Saját zárt kabinetben foglal helyet, nem közösködik a többi három másik, ugyanilyen átmérőjű hangszóróval, amelyek a mély-hangok tömörségét hivatottak megvalósítani. Ezek hárman egy hátrafelé basszusreflex kamrában dolgoznak. A szalag magas-hangszóró tartja a hallgatói fülmagasságot, így kialakul a hangsugárzók feletti és közötti félköríves színpadtér a megfelelő, egymás melletti hangszeres játékosokkal. Ez a szalag alumíniumfóliából készült, amely annyira vékony, hogy szinte nincs is tömege, az egész szerelvényt felfüggesztették egy erős mágneses mezőt szolgáltató neodímium mágnesre. A Quadral mindig is hitt a kiváló megépítésű, mérnökien precíz szalag magas-hangszórók alkalmazásában. Talpazat gyanánt az „egységcsomagban” kapunk nagy, kerek üveg alapokat a hangsugárzók alá, hogy megfelelő rezgés-csillapítással stabilan tartsák a többszintes tornyokat. Ez a hangsugárzó – és a többi Quadral társa – nemcsak fehérben, de a RAL színskála minden színében rendelhető. A Quadral Chromium Style 102 hangsugárzó magas és karcsú, de nem olyan nehéz, mint amennyire a méretéből következtethetünk.

Amit tudni kell a szalag (ribbon) magas- hangszórókról! Ellentétben a hagyományos dinamikus dóm hangszórókkal, a szalagoknak nagyon eltérő, nem körkörös a diszperziós (lesugárzási) jellemzője. Miközben igen nagy a lesugárzásuk vízszintes síkban (feltéve, hogy mindig függőlegesen vannak felszerelve), rendkívül szűk és korlátozott a „szórás” függőleges síkban. A Neodímium ásványi anyag, ritkaföldfém, és azért használják előszeretettel hangszórók megépítéséhez, mert tízszer erősebb mágneses mezőt hoz létre, mint a hasonló méretű más mágnes típusok.

Felemelő hangzást otthon! A Quadral koncepciójának sikere abban rejlik, hogy újradefiniálja a hangzás tapasztalatait. A zene és a szöveg átadását ezek a hangszórók a legnagyobb részletességgel tolmácsolják. Kifinomult hifi sztereó természetes szuverenitással, még a bonyolult DVD-Audio, SACD-és Blu-ray lemezek színpadra tételekor is. Nem lehet elfogultság nélkül nyilatkozni, mert megdöbbent a nyitottság és a könnyedség, valamint az az ütőképes dinamikai lesugárzás, ami ennek a hangsugárzónak jellemzője.

Néhány ismert régi rock- és blues-előadó lemezét meghallgatva és összevetve a régi tapasztalatokkal (amikor még nem voltak ilyen vékony hangsugárzók), úgy találtam, hogy a hangzás megfelel a klasszikus várakozásoknak. Korábban elképzelhetetlen volt kis membránfelületű hangszórók gyártása és a hangdobozok ennek megfelelően nagytermetűek voltak, de többségük hangzásával szembelehet állítani a Quadral Chromium Style 102-ét, nem vall szégyent, sőt!!! A nagy membránok általában magatehetetlenek és ezért nem gyorsak.
„Ezzel a nővel nem jó kikezdeni, mert visszaüt”! Fogalmazhatnánk így is, amikor feltesszük Stanley Clarke. Victor Woten és Marcus Miller lemezét a Thunder-t, arrról is a „Milano” és „Pendulum” c. nótákat vonóval és pizzicato, valamint vokális beat-boksszal előadott számaikat példaértékűen produkálja. Jean Michel Jarre – Equinox c. alapművének 4. tétele játékossággal megszólaltatott, kitölti az egész lehetséges hangterjedelmet, Roger Waters – Amused to Death-je pedig a legkomolyabb felvétei technika megszólaltatását bizonyítja. Ezeket a felvételeket unalmas hangsugárzók nem képesek élethű hangzással reprodukálni. A Quadral Chromium Style 102 a legbonyolultabb és legösszetettebb buktatóknál sem dől össze, nem hagyja cserben a hallgatóját. Egyes komolyzenei felvételek (versenyművek) meghallgatása esetén lehet, úgy érezzük a karmester kezében nem pálca, hanem startpisztoly van és a vonósok játéka arról szól, ki tudja jobban megkergetni a másikat – több esetben nem tudhatjuk a zeneszerző szándékát, mert a kotta nem írja! Lehet a maga korában ez volt a heavy-metal!

Egy rendszerépítési ötlettől vezérelve kipróbáltam a jól bevált Vincent SV–236 hibrid integrált erősítővel. Tettem ezt azért, mert a Quadral partnerei között évek óta szerepel a Vincent márka, és azért is, mert a csöves előerősítő-részt tartalmazó elektronika egy kicsit lágyít a hangzásképen. A meghallgatási csúcsot a rendkívül hangsúlyos, tiszta, gyors lesugárzás jelentette, ami nagyon finom és légies. Egy pontosan meghatározható középső helyet ad a szólistának és néhány nagyon jól fókuszált helyet a mellette lévő muzsikusoknak. El kell ismerni, hogy ezek a hangszórók nem szelídek és engedelmesek, nem hoznak kifürkészhetetlen mélységeket, de a mély hangtartomány legalsó frekvenciái nem is hiányoznak, mert meg van a kellő hangzási balanszhoz a mély-hangok tömör együttléte és a lényeges, jellemző tömege. Nagyon nehéz a két különböző hangszóró technológia integrálása. A szalag magas-sugárzó, amely rendkívül gyors, nehezen fér meg a viszonylag lassú, de rendkívül hatékony és dinamikus közép-mély hangszórókkal – mégis a Quadral mérnökei bebizonyították, hogy ezekből az alapanyagokból ez mégis, zökkenőmentesen lehetséges. Még a korábban unalmasan hangzó zeneanyag is figyelemre méltóvá avanzsálódik és szórakoztató lesz, átértékelhetjük az egész rock, pop és blues zenei kollekciónkat.

Stabil kabinet, magas minőségű alapanyagok felhasználása és jó megépítés az alapvető értékei.Egyszerűen annyira addiktív és szórakoztató a Quadral Chromium Style 102 produkciója, hogy a „zenehallgatási munkamenet” nem akart véget érni. Ez a vizuálisan megérintő és szemet gyönyörködtető alkotás, a maximális élvezetet nyújtja akár az analóg, akár a digitális hangzás hívei vagyunk. A villámnál is gyorsabb membránok a teljes frekvenciatartományban – már ahol a muzsika szól – pontos, részletes és dinamikus leképezéssel megtalálják a nekünk megfelelő hangot. Nálunk a „gyorsulási versenyt” megnyerte.

Pro
+rendkívül hangsúlyos
+rendkívül gyors hangzás
+jó megépítésű, stabil kabinet
+szinte minden erősítő jó partnere

Kontra
-nem szelíd és engedelmes
-klasszikus zenére, bizonyos versenyművekre ajánlott

Disztribútori információk:
Forgalmazó: StreamAudio Kft.
Internet: www.streamaudio.hu
Telefon: : +36-30/530-6192

Szerzők: Bruno Fazzini, és Massimo Piantini

Thiel Audio CS2.7

A Vintage Hi-Fi Review tesztelő szobájában vagyunk a Sophos Hi-Endnél, és az új Thiel hangfalat teszteljük, amely most érkezett Olaszországba. A CS 2.7 modell a korábbi CS 2.4 utódja. A megjelenés, és a design a CS 3.7 idősebb, magasabb árú és termetű testvérére emlékeztet.

Mechanikai felépítés:

A 2,5 cm-es dóm magas sugárzót koncentrikusan veszi körbe a 11,5 cm átmérőjű közép hangszóró. A 20 cm-es mély sugárzó passzív hangolással a dobozalsó felében található. A felső hangsugárzó alumíniumból, míg az alsó eloxált alumíniumból készült. Annak ellenére, hogy fémet alkalmaztak mindhárom hangszóróban, nincs bántó fémes hangja a hangsugárzónak.

Az alumínium amit használtak maximálisan merev, és ennek következménye, hogy a közép-magas egység, valamint a woofer nem csak a vibrációktól mentes, hanem gyors, és kontrollált megszólalású. A mélysugárzó rendkívüli felfüggesztésének köszönhetően képes reagálni és nullpontba kerülni.  

A hátlapon egy pár kimagasló minőségű csatlakozás van elhelyezve egy fémlapon, és csak a single-wire meghajtása lehetséges. A négy tüske könnyen állítható, megfelelő stabilitást ad, de a dőlésszög külön megvásárolható külső kengyel felszerelésével fokozható. A kengyelt a hangfal aljára lehet felszerelni.

A doboz formája, a merevsége, és a tömörsége garantálja a belső vibrációk legnagyobb részének elnyelését, emellett csökkenti a külső nem kívánatos akusztikai hatásokat is. A front panel dőlése lehetőséget ad arra, hogy be lehessen állítani a hangsugárzók emissziójának fázisát. Mint minden más Thiel termék esetében, ennek sem magas az érzékenysége (87 dB), a frekvencia tartománya 35 Hz – 20.000 Hz-ig terjed.

A kiszolgáló rendszer bemutatása:

 A teszt során Avid Diva analóg lemezjátszót használtunk MC Ortofon Vivi Blu tűvel, amelynek jelét a Cary Audio 302 MKII phono előfokra kötöttük. Többféle erősítőt is alkalmaztunk. Volt félvezetős, és elektroncsöves verzió is. Cary Audio CAD 120, Spectral DMA 50, BAT VK 600 SE, és Plinius SB 301 voltak a végerősítők.  Előerősítőnek  a félvezetős Burmester 011-est, és elektroncsöves  Manley Shrimp modelleket használtuk. Konverternek a Restek MDAC+, és egy két egységből álló CIAUDIO VDA2, VAC1 rendszert kötöttünk a láncba.

A hallgatási teszt:

 Az első benyomás a Thiel 2.7-tel kapcsolatban az, hogy ezek a hangfalak lendületesek, és megszólalásuk jól párosított elektronikát kíván. Az eredmény attól függött, hogy melyik erősítőt használtuk. Melegebb és borostyán hangjuk (ám kevésbé gyors, és kevésbé jól hangzó) volt a csöves végfokkal, míg a félvezetős erősítővel szárazabb, és kontrolláltabb ( gyorsabb, és szigorúbb) volt az alacsony frekvenciákon.

A hangszórók annyira precízen végzik a prezentációt, hogy könnyedén megkülönböztethető szonikus árnyaltság volt megfigyelhető még a félvezetős csoport három erősítője között is. Ugyanezt a különbséget észleltük az analóg, és digitális forrásokon is.

A CS 2.7 elhelyezésével a hang irányítható, fontos a jó elhelyezés. A kábeleken és az elektronikán is sok múlik. Mindez azt mutatja, hogy milyen extrém módon kifinomult a Thiel hangfala.

A meghallgatást kiélezett és szőrszálhasogató alapossággal kellett végeznünk, mert a felvétel minden apró részlete hallható volt. Ugyanakkor soha nem volt éles, vagy irritálóan fémes a megszólalás. A fém hangszórók nem tolakodtak, nem vált nyersé az előadás, mert a hangjuk mindig megmaradt muzikálisnak, soha nem voltak harsányak.

A nagyon finom felbontás, és a kimagasló akusztikus kép eredménye emelte a terméket a csúcsra az árkategóriájában. (a koncentrikusan elhelyezett közép-magas, és a front panel lecsökkentett mérete is segítette az eredmény elérésében)

További véleményként pedig azt mondhatjuk, hogy a magas tartomány komplett, és kidolgozott, tolakodás nélküli. A középtartomány extrém korrekt és természetes. Ezek a tulajdonságok nagyon jól kifejezik a kimagasló munkát, amellyel a középsugárzót a magassal párosították. Mindezek mellett a mélysugárzó jól követi a közép magas szekciót, és abszolút nem ül rá az előadásra.

Az utóbbi passzív hangolású, és nagyon artikulált, teljes, gazdag, összetett tonalitású.

A különböző felvételeken akár jó, akár rossz minőségűeken, könyörtelenül kézzel foghatóak voltak a felvételi hibák, és erények, ami tisztán mutatja ennek az amerikai hangfalnak a kimagasló képességeit.

Értékelés:

Könnyen elhelyezhető, mert passzív, csak egy kis beállítást igényel de erősen meghálálja azt. A természetes hangzás, és a nagymértékű muzikalitás teheti a rendszere ékességévé, amelynek hangzását finoman befolyásolhatja a többi rendszer elemmel.

Ebben a kategóriában ez a valódi Best buy.

forrás: www.vintagehificlub.com

2014 február 15.-e és március 31.-e között a Denon elképesztő akciós ajánlatai várnak a Denon és Marantz pesti márkaboltjában, a Stream Audio Kft. zuglói boltjában! A márkabolt jelen esetben nem csak hangzatos szlogen, ami már-már minden weboldalon megtalálható...nálunk valóban megnézhetőek - kipróbálhatóak - megvásárolhatóak a márka készülékei a Szatmár u. 54/b szám alatt. 

A jelenlegi akciós kínálat rendkívül egyedi, talán a maga nemében egyedülálló a piacon...nem csak most, de az elmúlt éveket figyelembe véve egyaránt. 

Többek között a Denon két közép (Denon AVR-X3000) és közép - felső (Denon AVR-X4000) kategóriás házimozi erősítője lett közel 31%-al olcsóbb az eddigi fogyasztói áránál, de a Denon AVR-X4000-es modellhez még egy majdnem 70.000.-Ft értékű audiophile fejhallgató is jár a promóció keretein belül. 

A további kínálatban a sztereó szerelmesei is most megtalálhatják a számításaikat, hiszen a már egyébként is igen kedvező és kategóriájában kimagasló  Denon DRA-F109-es midi méretű erősítő eddigi 89.990.-Ft-os akciós ára további 20%-al 69.990.-Ft-ra csökkent! Ezen az áron vétek nem ezt a modellt választani, hiszen rendkívül részlet gazdag, erőben bővelkedő készüléket kapunk a kecses méretű de prémium megjelenésű alumínium előlappal ellátott erősítőben. 

A Denon DRA-F109-es modell mellett forrás eszközként a hálózatos lejátszást kedvelő zenehallgatóknak a Denon DNP-F109-es, míg a hagyományos CD zenehallgatás kedvelőinek a DCD-F109-es CD lejátszó kínálkozik forrásként most igen kedvező áron!

A hagyományos, normál méretű sztereó készülékek közül a PMA-DCD sorozat belépő és középkategóriás párosai (Denon PMA520 - DCD520 - PMA720 - DCD720) lehet jó alternatíva, mely szintén jelentős kedvezménnyel kerülhet az otthoni zenehallgatás központi készülékévé. 

A lifestyle készülékek kedvelői is csemegézhetnek, hiszen a Denon Ceol sorozat (Ceol 2 és Ceol Piccolo) is akcióban vásárolható most március 31.-ig. Ezen készülékek nagy előnye a szépségük mellett a kiváló hang és a kompakt méret, valamint a mai divatos szolgáltatások tárháza (internet rádió, streming, Ipod dokk, optikai bemenetek, stb.).

Az irodák, hálószobák, vagy gyerekszobák ideális társa jelenleg a Denon RDC-M39-es mini hifi készülék, mely kompakt méretével, fa dobozos hangsugárzóival, optikai, USB csatlakozó felületeivel és eleganciájával ideális és megbízható sztereó hangot, és látványt nyújt, most a promóció keretein belül kiváló ár/érték aránnyal! 

Azok számára, akik a fejhallgatós zenehallgatást részesítik előnyben, a Denon több lehetőséget kínál, akár fülbe dugható, akár fejen hordható kivitelben, a belépő árkategóriától a high-end szegmensig. 

Érdemes minél hamarabb ellátogatni, időpontot egyeztetni és kipróbálni, valamint ha tetszik akkor megvásárolni és egyben élni a jelenlegi akciós kínálattal, hiszen a készletek végesek...az idő pedig szalad! :) 

Régi idők stílusában köszönt minket a quadral ARGENTUM 430, mely átmenetet képez a kompakt állványos és a méteres magasságú, padlón álló hangfalak közt. Alapos próbák után sikerült számos tulajdonságát megismernünk, íme, a teszt!

Két ember, vagy egy izmos legény kell a quadral ARGENTUM 430 csomagjának cipeléséhez. A hangfalaknak darabja kb. 10 kilót nyom, külsejük komolyságot sugároz. A hangdoboz egy centi híján fél méter magas, tehát érdemes előre kimérni a neki szánt helyet. Ha nem bútorzatra, hanem padlóra kerülne, erősen ajánlott méretre csináltatni egy hozzá passzoló állványt.

Látnivalók

Az ARGENTUM 430 két dolgot sugall, egyrészt a régi Videoton hangfalak világát, másrészt talán ügyetlen hasonlat, de az új James Bond filmek címszereplőjére is emlékeztet. Ugyanis látszik rajta, hogy van ereje, de a benne rejlő energiát igényes öltözékkel palástolja. Valójában a fényesre polírozott előlap az a látszólag jelentéktelen idom, amitől az ARGENTUM 430kategóriákkal elegánsabb összképet nyújt, annak ellenére, hogy hangszórói a legáltalánosabb kiosztásban helyezkednek el. Az előlap aljára stílszerűen, szürke betűkkel festették fel az ARGENTUM (ezüst) feliratot.

Miből jön a hang? Vegyük sorjában: legfelül, középen trónol a 25 mm átmérőjű selyem dóm magas sugárzó, ezt a kisgyerekek előszeretettel benyomják, a tulajdonos nem kis bánatára. A gyártó ezt intuitív módon megpróbálta elkerülni kettő darab, szolidan, de hatásosan elhelyezett védőlamellával. A 135 mm-es közép- és az alatta nyugvó 180 mm-es mélysugárzó fémes bevonattal csillognak. Ha szívesen visszautaznánk a múltba, elég, ha visszatesszük az előlapi védőrácsot, és a karosszékbe lehuppanva megcsodálhatjuk a veterán külsejű quadralokat. Egyébként a takarólemez nagyon jó minőségű, és nem gátolja merevítésekkel a membránok által megmozgatott levegő áramlását. A minimalista, letisztult összhatást tovább fokozza a hátoldal, melynek felső részén egy látszólag aránytalanul kicsi reflexnyílás tátong. Lent banándugót is fogadó aljzatba köthetjük a vezetéket, kettős kábelezésre nincs lehetőség – nekünk nem hiányzott.

Tesztalanyunk összességében ízléses, kulturált külsővel bír, jóllehet, a fekete verzión könnyű észrevenni, hogy kemény oldallemezeit nem valódi fa borítja. Koppintásunkra csekély lecsengésű, biztatóan tömör kamrakongást kapunk válaszul. Tényleges mérésre szintén sor került, melyet cikkünk végén közölni is fogunk.

Bekötés

Ha sztereóba kötjük a quadral ARGENTUM 430-at, nem kell sziklaszilárdan követnünk a hallgatói távolsághoz fűződő szabályokat, de a dobozokat mindenképpen kissé befelé fordítsuk. A hangszórók kiváló terítésének köszönhetően nem annyira fontos, hogy a hallgató mindig a középpontban legyen. Közepes méretű, közepes akusztikájú szobánkban mászkálva a legtöbb pontról rengeteg részlet eljut a fülig. Teszteléshez a következő rendszert használtuk:

Erősítő: Rotel RA-10 és NAD C 316 BEE integrált sztereó erősítő, Cambridge Audio Azur 551R

Hangfalkábel: Real Cable TDC-300F

Forráseszköz: Pioneer N-50

Tápkábel (forráseszköz és erősítő számára): IsoTek EVO3 Premier

Nem baj, ha fülmagassághoz képest kicsit magasabbra kerül az ARGENTUM 430, közvetlenül földre viszont nem szabad tenni, mert úgy soha nem kapjuk meg az áhított hangszínpadot.

Meghallgatás

A quadral midi méretű doboza a Rotel, a NAD és a Cambridge Audio erősítőkön is szinte pontosan ugyanazt a karaktert 

produkálta. Ebből feltételezhető, hogy a hangfal képes a belépő és az erős középkategória közti, vagyis a saját részére pozícionált készülékekkel remekelni. Halkan és közepes hangerőn egyaránt jól érzi magát, ha nagyon hangosan hajtjuk, hangszórói hajlamosak kicsit túlhajszolni magukat. Ezalatt azt értjük, hogy a hangerő felső negyedébe kerülve a mélyek felkeményednek, ugyanakkor a korábban precíz középső frekvenciák pontatlan, mosottas jelleget öltenek. Tény, hogy hifi hangsugárzót nem üvöltetés céljából vásárolunk, az előbbivel csak laikus olvasóink figyelmét szeretnénk felhívni: attól, mert az ARGENTUM 430 nagyobb doboz, még nem fog nagy terhelésen is olyan stabilan dübörögni, mint padlón álló testvérei. Ezzel nagyjából fel is soroltuk tesztalanyunk gyengéit.

Minden más szempontból ez egy nagyon klasszul sikerült hangsugárzó. A középső frekvenciák elképesztően élethűek, ami ebben az ármezőnyben ritka tulajdonság. Nem csak az énekhangok, hanem a dobok, az elektromos gitár is mind igazinak tűnnek a quadral előadásában. A magas frekvenciák szinte mérnöki pontossággal simulnak a közepekhez, harmonikus és élvezetes az összkép. Német márka révén eleinte kicsit szkeptikusak voltunk: a magas tartomány esetleges ércességétől tartottunk, pedig e téren az ARGENTUM 430 éppenséggel finoman és jólesően viselkedett. Szubjektív ízlésünkkel egyedül a basszusokból hiányoltunk valamit. Nem arról van szó, hogy csúnyák a mélyek, egyszerűen csak nem olyan élethűek és árnyaltak, mint a közepek. Valószínűleg ez az árkategória függvényében alakult így, könnyen lehet, hogy az eggyel nagyobb szériájában már nincs efféle hiányérzet. Ennek ellenére lendületben, dinamikában nincs hiány, a térérzet is szó szerint nagyszerű. Persze egy ilyen nagy doboztól el is várjuk, hogy a "hangmező-tortából" minél nagyobb szeletet tegyen elénk. Szívesen leírnánk, hogy milyen számokkal remekelt igazán a quadral ARGENTUM 430, de tulajdonképpen az összes kipróbált felvétellel szépen szólt. Kicsit a saját stílusát is belevitte, de öröm volt hallgatni.

Végszó

Nem nehéz kitalálni, hogy kinek ajánlott a quadral ARGENTUM 430: aki 200 000 Ft-os pár-ár alatt keres egy alapvetően kellemes és részlet gazdag hangzású, régi szép időket idéző hangfalat. Talán még mókás is lehet, mikor a feleség, akinek minden hangfal egyforma, hazaér és hirtelen rádöbben, hogy a régi, gondosan ápolt és gyakran használt Orion hangsugárzó helyéről sokkal tisztább hang érkezik. Hifizésre remek választás, elsősorban hangszeres zenékhez.

quadral ARGENTUM 430 állványos hangfal

Impedancia-jelleggörbe: (IM)

A 0,7 Q-nál (jósági tényező) némileg magasabbra  hangolt reflexdoboz, 40 Hz-es rezonanciaponttal, pontosan 4 ohmos névleges és 3,5 ohmos minimum impedanciával. Az alsó keresztfrekvencia 3 kHz környékén lehet, az erősen csillapított magassugárzó csak a legtetején jut szóhoz.

Süketszobai frekvenciaátvitel mérési diagramja: (SN)

Szép egyenletes energia-eloszlású, lineáris görbe, átlagos szint ugrásokkal. A 90 hertzes beszakadás membrán betörés lehet.

Szobában mért frekvenciaátvitel tercsávos átlagolású mérési diagramja: (RT)

Ez is nagyon precíz, a süketszobai mérésnél is jobb eredmény, az előbbi szakadék helyét csak kis gödör jelzi. Az 50 Hz már csak jelzésértékű, de ne legyenek illúzióink, egy kisdoboztól ez is több, mint az elvárható.

Impulzus-válaszfüggvény (ML)

Átlagosnál némileg gyengébb impulzus-átvitel, nehezen meginduló mélysugárzóval, sokáig hangzó középsugárzóval.

A méréseket együttműködő partnerünk, a Totel Szerviz Kft. végezte

Műszaki adatok

Mérleg

+ Klasszikus, hagyománytisztelő kialakítás

+ Audiofil tulajdonságokat is megvillant

- A gyártó által megadott 40 Hz csak kb. 20 decibeles eséssel igaz

Szubjektív vélemény

forrás: av-online.hu

Kissé testes, nyugodt karakterű, ámde finom részletező képességgel rendelkező hangfal. Röviden ennyi lenne a belépő kategóriás Dynavoice Definition DM-6. Akik szeretik a jazzt és mérsékelt áron kapható, állványos hangfal választása előtt állnak, feltétlenül olvassák el tesztünket: talán pont ez lesz az!

Frissen kicsomagolva

Ritkaságnak számít, hogy egy belépőszintű állványos hangfal, darabonként majdnem 10 kilós. Ráadásul a tömeghez tekintélyes méret párosul. A Dynavoice Definition DM-6 (kis túlzással) még padlón álló társaival is megpróbálja felvenni a versenyt. Persze ezt a modellt nem szabad közvetlenül földre rakni: egy jobbfajta hangfalállvány kötelező neki! Lehet, hogy egyesek eleinte furcsállva nézik a hangszórókiosztását, részben, amiért messziről a DM-6 nagyon hasonlít a nála magasabb kategóriájú DALI IKON 2 MK2-re. Tény, hogy a méret és a felépítés hasonló, de minél közelebbről nézzük a DM6-ot, annál alapvetőbb különbségeket fedezhetünk fel.

Az manapság kapható állványos kategóriájához mérten nagydarabnak számító DM-6 előlapjára 3 db hangszóró került. A magas frekvenciák keltését két, egymástól eltérően működő típusra bízták: egy ún. ribbon magas sugárzóra és az alatta látható, 3,5 cm-es lágy dómra. Az alumínium kosaras mélyközép hangszóró membránja fonott kevlárból készült. Újabb érdekesség, amivel belépő kategóriában nagyon ritkán találkozni. A 16,5 cm átmérőjű kónuszt a tartósság érdekében impregnálták, ennek köszönheti különös fényét.

A megmunkálás csak nagyon kevés ponton kifogásolható. Például a kónusz és a gumiperem találkozása körül, a megszáradt ragasztó becsillan a membrán legszélén. Másik, sokkal szubjektívebb észrevétel, hogy a DM-6 fehér változatán szerintünk nem odaillően mutat a kerekített, szürke grill. Ha pedig levesszük a védőhálót, a szép simára polírozott hófehér előlap látványa azonnal érvényét veszti a fekete hangszórók által, bár ez más gyártónál is rendre ilyen jellegű. De ahogy az imént írtuk, ez nem feltétlenül baj, hiszen vannak, akik pont ezt a kontrasztosságot kedvelik.

A masszív bemeneti aljzat fölött, újabb érdekesség fogad minket: a Dynavoice hangfalakon gyakran megtalálható, X-Change nevű rendszer. Ennek használata rendkívül egyszerű: adott három darab aljzat, és ezekből kettőt egybeköthetünk egy hajlított fém kapoccsal. Beállításonként különböző ellenállás hálókon folyik át a beérkező áram. Az X-Change elsődleges előnye, hogy a hangváltó jelszintjeit saját kezűleg megváltoztathatja a felhasználó. Bekötéstől függően -2 és +4 dB között állíthatunk a hangváltón, 2 dB-es fokozatokban. A gyártó szerint ez az opció segít abban, hogy a hangfal esetleg korrigálja a kedvezőtlen szobaakusztikából eredő hiányosságokat. A mi teszthelyiségünkben a +2 dB beállítás tűnt legjobbnak, a többi fokozaton vagy túl puhán, vagy túl élénken szólt a rendszer.

Figyelmet követel

Nem mindegy, milyen hangfalkábelt használunk a DM-6 bekötéséhez. Egy sima, olcsó rézkábellel álmosítóan szólhat, picit drágább zsinórral (pl. Real Cable TDC-300F) pedig máris energikusabbá válik. Eleinte azt is furcsálltuk, hogy az friss, lendületes karakterű NAD C 316BEE erősítővel sem lett izgágább a Dynavoice hangja. Ugyanolyan kimért és nyugodt maradt. Picit nagyobb hangerőn már "engedte" a hangfal, hogy az elektronika érvényesüljön, megjött az izgalom és a szórakozás, tehát referencia erősítőnk ezúttal sem vallott szégyent. Korábban említettük a hangfalállvány szükségét, de az is fontos, hogy a Dynavoice dobozai szögre pontosan felénk nézzenek, és ideális távolságra legyenek egymástól. Csak így kapunk jó hangszínpadot, ellenkező felállásban hajlamos elgyengülni a két oldalt összekötő kapocs.

Membránok, mozgásra fel!

A bejáratáshoz sok türelemre lesz szükség. A DM-6 frissen kicsomagolva ellentétben sokhangfallal nem nyers, hanem pont ellenkezőleg, kifejezetten fátyolos. A magas frekvenciák és basszusok néhány napig meglehetősen szerények. Aztán a DM-6 idővel megtáltosodik, már a maga módján. Kissé lassú, puha mélyhangjait jóindulattal sem nevezhetjük agresszívnek. Szerencsére végtelen higgadtsága nem megy a legfontosabb részletek rovására. A cinek zörgése, a fémhúr pendülései, az énekhangok sziszegései is kellemesek, finomak, ami egy ribbon magas sugárzótól elismerésre méltó. A kevlár és a kettős magas sugárzók kombinációja rendkívül könnyeddé kovácsolja a DM-6 előadásmódját. Szellős, laza, indulatoktól és váratlan kitörésektől mentes még egy hevesebb Chick Corea lemez is. Ha kellően felnyomjuk a hangerőt, és rezonál alattunk a kanapé, akkor sem érezzük fárasztónak a hangfalakat, és fájdalmasnak legkevésbé sem. A Thievery Corporation-nel megérkeznek az ütős basszusok, ekkorra a DM-6 már kellően intenzív mélyeket produkál. A laza, feszes jellegű mélyeket még lelkesen, hangulatfokozóan visszaadja, de a zúzós anyagokra, diszkóra vagy dubstepre (és metálzenére) kicsit bizonytalanul, unottan reagál.

Herbie Hancock több mint 40 éve kiadott Head Hunters lemezét örömmel szólaltatták meg a Dynavoice dobozai. Maga az album is kicsit olyan hangzással bír, mint amilyennel tesztalanyunk rendelkezik, így aztán remek élményben volt részünk. Nem kell feltétlenül a régi zenékhez fordulni, hiszen az új Sting album is ugyanúgy jól szólt. A kombinált magas sugárzók több, akár nagyon gyengén kevert elektronikus zenét is elfogadhatóvá varázsolnak, emiatt ritkán, de pont a "karcoló" részleteket hiányoltuk. Végül is, így még mindig jobb, minthogy megállás nélkül visítson a magas sugárzó - az ugyanis nagyon idegesítő tud lenni. Apropó, aDM-6 énekhangok reprodukálásában remekül helytáll. Leginkább hangszeres zenékre, vagy könnyen emészthető elektronikusokra ajánljuk. Nem utolsó sorban filmnézésre is kiváló társ lehet, főleg, hogy nagy hangerőn sem idegesíti a hallgatót.

Végszó

Kellemes csalódás a Dynavoice Definition DM-6, arculata alapján valami Videoton hangfalakat idéző puhaságot vártunk, akusztikai képességei azonban versenyképesek. Aki költséghatékony sztereó vagy házimozi rendszer vásárlása előtt áll, és szereti a jazzt is, annak ajánlott ez az állványos hangfal.

Dynavoice Definition DM-6 állványos hangfal

Impedancia-jelleggörbe:

Reflexdoboz, 50 Hz-es rezonanciaponttal, 6 ohmos névleges és 4 ohmos minimum-impedanciával. A váltási frekvencia ránézésre 3 kHz körül van.

Frekvencia-torzítás diagram:

Nagyon alacsony teljes harmonikus értékek, sok behemót csak szeretne ilyent! Külön kiemelnénk, hogy nem kivételeztünk a kis dobozzal, ugyanúgy megkergettük, mint a nagyobbakat.

Szobában mért frekvencia átvitel tercsávos átlagolású mérési diagramja:

100 Hz-től felfelé (16 kHz-ig) igen szép, +/- 3 dB-es ingadozású görbe, enyhe magas-túlerővel. Lejjebb már nem ennyire szép a leányzó fekvése, de 63 Hz-en még fickós, és tulajdonképpen a 31 Hz is a papíron van...

A két hangszóró külön-külön felvett mérési diagramja:

Gyorsan elhalkuló mély, lassan emelkedő magas, nem azonos a váltási meredekség. A magasak szintje itt is magasabb a lineárisnál.

A magas sugárzó szintszabályzójának hatása:

A hátlapra írt számok stimmelnek, a +4 dB-es állás annyit emel a szinten, amennyit ígért.

A méréseket együttműködő partnerünk, a Totel Szerviz Kft. végezte

Műszaki adatok

Mérleg

Hosszú távon is kellemes, alapvetően nyugodt és semlegesnek tűnő karakter

Variálható hangzás az X-Change-nek köszönhetően

Kedvezőtlen akusztikájú szobában, sok esetben tényleg segítséget jelent a mellékelt, reflexnyílást tömítő szivacs

Klasszikus, hagyománytisztelő imázs, állványos kivitele ellenére tekintélyt parancsol

Közepes vagy halk hangerőn az indulatosabb zenék és a váratlan dinamikájú hangeffektek (pl. lábdob) gyakran túlfinomkodva, bizonytalanul jelennek meg

Ha nem helyezzük el a hangfalakat tökéletesen sztereó felállásba, a hangszínpad nehezen felismerhető

Szubjektív vélemény

forrás: av-online.hu

Tesztelő: Edgar Kramer 

Digitális forrás: AMR CD-77.1 CD lejátszó, MacBook BitPerfect lejátszóval, és AIFF rippelt fájlok

Előerősítő: Supratek Sauvignon NOS RCA és Bendix csövekkel; NuForce P9, NuForce P20, Musical Fidelity kW Hybrid

Erősítők: NuForce Reference 18 monoblokkok; Cymer Audio Southern Star SE-35 monoblokk; Ancient Audio Single Six monoblokkok; Musical Fidelity kW750 2-box teljesítmény erősítő

Hangfal: Wilson Audio Specialties Alexia

Kábelek: Digitális - Cerious Technologies; Harmonic Technology Magic; NuForce digitális kábelek; interkonnekt kábelek - Bocchino Audio Morning Glory; Cable Research Laboratory (CRL) Gold Bocchino XLR és RCA csatlakozókkal; Cerious Technologies; DanA Digital Reference Silver; Eichmann eXpress 6 Series 2; ETI Quiessence Reference; Harmonic Technology Magic és Truthlink Silver; MIT Giant Killer MPC; NuForce IC-700; PSC Audio Monolith AG; PSC Audio Pristine R30 Ribbon;

hangszóró kábelek - Cerious Technologies; ETI Quiessence Reference; MIT Giant Killer GK-1 hangszóró kábel; NuForce SC-700, Hálózati kábelek - Cerious Technologies AC; Eichmann eXpress hálózati kábelek; Harmonic Technology Fantasy; PSC Gold Power MKII; Shunyata Research Diamondback

Állványok: SGR Signature HiFi rack

Akusztikus segédanyag: Fonic Designer panelek

Egyéb tartozékok: Burson Audio Buffer, Bright Star Audio IsoRock Reference 3 és BSA IsoNode lábak; Bocchino Audio Mecado leválasztó diódák; Black Diamond Racing kónuszok; Stillpoints ERS papír a stratégiai pozíciókra, Shakti On Lines; Densen & IsoTek CD demagnetizáló; Auric Illuminator CD Treatment

Szoba méret: Új szoba – 6.4m széles és 7.1m hosszúság, magas mennyezet, és keskeny üreg a hangfalak mögött. A szoba professzionális mérőeszközzel bemérve, különlegesen egyenletes, és természetes átvitellel.

Volare Italia. Ferrari, Lamborghini, Bugatti, Maserati, Prada, Versace, Giorgio Armani...ezek az elismert márkanevek, amelyek birtoklása a világ minden részén büszkeséggel tölti el a tulajdonost. Az a közös bennük, hogy mindegyik a latin országból származik. Az audio világában a stílusos megjelenést kombinálják a technológiai tökéletességgel és hasonló érzelmekkel töltik el a tulajdonosaikat a Chario, Diapason, Eventus, Pathos, Rosso Fiorentino, Unison Research (és a hangfal kuzinja az Opera) és a legjelentősebb a Sonus Faber. Amíg a felsorolt hangfal gyártók nagy része kezdi elveszíteni a magabiztosságát, egy viszonylag új elektronikai márkanév kezd felemelkedni a high-end arénába. Az Audia Flight három szériájáról van szó; a belépő kategória a  Three széria, a közepes kategória a Classic széria, és amelyről ez a bemutató szól, az előerősítő/teljesítményerősítő kombo, a high-end csillaga a Strumento széria.

 Öveket becsatolni és vágjunk is a sűrűjébe! A Strumento N°.1 előerősítő egy hibátlanul összerakott berendezés, amelynek előlapját egy hatalmas forgatható hangerő gomb, és egy enyhén ívelt kijelző uralja. A kijelző alatt öt krómozott fém gombbal választhat bemenetet, állíthat balanszot, csendesíthet, vagy beléphet a menübe, illetve be/kikapcsolhatja a készüléket.  A hátlapon a csatlakozók széles skálája található. Két XLR, és  új generációs WBT típusú RCA (kapcsolható), és három további csak szimmetrikus bemenet. A kimenetek két pár XLR, és egy RCA. A felvétel kimenet csak RCA lehet. Két leszerelhető takaró panel a külön megvásárolható DAC, és Phono modulok számára.

A Strumento N°.1 feszültség erősítése -90 dB-től +10 dB-ig állítható 0,5 dB léptékkel. A frekvencia átvitel 1W névleges teljesítményen 1 Hz – 1 MHz a -3 dB pontokon, nagyon magas 105 dB jel/zaj viszony mellett. A bemeneti impedancia 15 kiloohm a szimmetrikus, vagy aszimmetrikus bemeneteken, míg a kimeneti impedancia rendkívül alacsony, pontosan 5 ohm. A tartozék távvezérlő gyönyörű stílusú, egy alumínium tömbből kimart, kis kör alakú fém gombokkal, amelyek kattanó hangot adnak, mikor megnyomja őket. A Strumento N°.4 hasonló meggyőző specifikációkkal rendelkező sztereó végerősítő. Ez egy 90 kilós vadállat. Én nem szoktam kilóra értékelni az erősítőket, de ez a nehéz cucc túlméretezett tápellátásra, és transzformátorokra utal. A jelentős súlyhoz hozzájárul a rendkívül tömör alumínium ház, amely túllóg a hátlap hűtőbordáin. További design elem a szögben metszett él.

 Az Audia Flight kimeneti teljesítménye 200/400/800 Watt, 8/4/2 ohmon. A bemenetek kapcsolható RCA (ismét WBT csatlakozók), és XLR, míg a hangszóró kimenetek WBT átlátszó műanyag bevonatú csatlakozások. A Herkules szintű tápegységében egy mamut méretű 3 kVA main trafó, és két további 150 VA-es toroid található, amelyek az előerősítőket látják el, valamint egy újabb 15VA-es a logikai vezérlés tápjának. A szűrő kondenzátorok adatai:  200.000 mikro Farad a végfokoknak, és 42.000 az előerősítőknek. A feszültség erősítés 29 dB, míg a frekvencia átvitel 1W névleges teljesítményen 0,3 Hz – 1 MHz a -3 dB-es pontokon. A bemeneti impedancia lent van 7,5 kiloohmon, ezért csak olyan előerősítőhöz köthető, amely eléggé alacsony kimeneti impedanciával rendelkezik. Az erősítő 20 Amperes IEC hálózati kábelt igényel. A gyári helyett én a Shunyata-t használtam.

Mindkét készülék gyönyörű fadobozokban érkezik, fém lezáró kapcsokkal. A fa lapokkal könnyebben mozgathatók a készülékek. Nem mintha a 90 kilónál ez sokat tudna segíteni. Nehéz hab bélés védi a szállító ládán belül a berendezéseket a gondatlan szállítás érdekében. Ebben a csomagolásban bárhová a világon sérülés nélkül szállítható a készülék. Minőségi, bőrkötésű használati útmutatót és a távirányító mellé az elemcseréhez kis csavarhúzót is mellékelnek.

Massimiliano Marzit, és Andrea Nardinit kérdeztem a Strumento megalkotásának hátteréről. A nyelvi nehézségek leküzdésében az ausztrál disztribútor, az Absolute Hi End tulajdonosa, Boris Granovcky szívesen segített, ám a gyártók nagyon szűkszavúak voltak.

Első kérdésem arra vonatkozott, hogy a Strumento előerősítő/teljesítmény erősítő kombo saját tervezésük-e, és milyen kimeneti fokozatokat alkalmaztak a Strumento N°.4 erősítőben? A válasz annyi volt, hogy „ Igen, minden egység saját fejlesztés, és bipoláris "Semi ON" tranzisztorokat használunk.”

Ezt követően áttértem a hangerő szabályzás technológiájára. „A hangerő szabályzó konstans impedanciás tervezés. Sok előerősítő Achilles sarka az, hogy a hangerő szabályzó változó impedanciája módosítja a leosztás értékét (ilyen például a potenciométer). Az eredmény az, hogy a frekvencia átvitel, a felfutás ráta, és akár a belső impedancia csatolások sem lesznek fix értékűek a fokozatok között, hanem a hangerő beállítás függvényében változnak. Ezek a problémák azok, ami miatt nem használnak potmétereket. Ehelyett sokan integrált csillapítókat – IC – használnak a hangerő szabályzásra, vagy D/A konvertereket – amelyek kiküszöbölik a változó impedancia problémát, viszont nem minden frekvencián képesek a megfelelő átvitel sebességre. A fent felsorolt okok miatt az Audia Flight kifejlesztette a saját állandó impedanciás hangerő szabályzó elektronikáját, amelyet diszkrét elemekből épített fel (alacsony zajú fémréteg ellenállások), és így az egység szabályzási tartománya 127 dB-ig tart 0,5 dB léptékkel. Szükség is van erre a korlátokon túlmutató technológiára, mivel az Audia Flight extrém széles átvitele (3 Hz – 1 MHz a -3 dB pontokon), és a magas felfutási rátája/meredeksége (több mint 250 V/usec), valamint a teljes erősítés tartománya (-90-től +10 dB)  érdekében.

Az alumínium készülékház különleges minőségű. Miért pont az ne lenne olyan? „Mint minden termékünk, a ház is 100% olasz gyártás. Egy külsős Cég végzi a CNC fémmegmunkálást, egy másik pedig a felületkezelést.”

Mik voltak a fő célok a berendezések megtervezésekor?  „Úgy gondolom, hogy a legjobb készülékeink a zászlóshajó Strumento szériában találhatók. Ezek egyesítik magukban minden szaktudásunkat. A kapcsolástechnika hosszú évek óta fejlesztett, órák százait töltöttük hallgatással, és a megfelelő változtatások meghozatalával. A hang a lelke a készülékeinknek, és tükrözi a kultúránkat. Nem csak a high-endben, hanem az életben is. Mikor az alkatrészeket válogatom, nem csak egy megfelelő darabot keresek, mert úgy vélem, hogy az alkatrészek összhangját kell keresnem. Olyan ez, mint egy kórus. Minden tag hozzájárul a képességeivel a végeredményhez.”

A Strumento készülékházán kívül ki kell emelni a szerelés minőségét, amely illeszkedve a nagy egészhez, abszolút első osztályú. A chassis legnagyobb része mentes a gyorsrögzítőktől, és mégis minden tökéletesen illeszkedik, emellett az alumínium felületkezelése is előosztályú. Ezeket a berendezéseket elnézve igazi high-end termék érzés uralkodik el a szemlélőn.

Bekapcsolás. Az előerősítő bekapcsoláskor az, az utoljára alkalmazott hangerő értékre áll be. A rengeteg relé ütemre kattog, mint egy zenekar. Egészen élvezhető előadás a szemnek, és a fülnek is. – ugyanez a műsor játszódik le kikapcsoláskor fordított sorrendben. A relék folyamatosan kattognak, amíg a zéró pontot elérik katt, katt, katt.

A relék trükközésétől eltekintve már az első néhány zenei taktus nagy hatással volt rám a teljességével, és hatalmával. A csodálatos élő hegedű, és zongora hang teljesen elvarázsolt. Az Audiofon címkés Sonatas of Mozart, Prokofiev, Brahms és Bloch ahogy azt Pavel és Lazar Berman játszotta, szétáradt a hallgató szobában, és beborított mindent. A hegedű édes, és részletes, minden húrfogás, és a húr legapróbb rezdülése, de még a hangszer test rezonanciája is hallható. Félelmetes volt a zongorában, ahogy hallani lehetett a billentyűzetet balról jobbra. Ez a tényleg lebilincselő és oltári a félvezetős erősítőkben. A legjobban azt szeretem ebben a tranzisztoros kombóban, hogy az élmény testközelbe hozza a hangszereket, és a hangok nagyon élethűek.

Olyan élő előadásban volt részem, amilyet még soha nem hallottam. A Jenolan barlang – egy masszív sztalagnátokból, és sztalagmitokból álló labirintus a Blue Mountains felső részén lévő új otthonom közelében található. A Paganini Duo, Gypsies című előadása igazi nemzetközi találkozó volt. Mélyen egy természetes módon képződött amfiteátrumban, amely nemzetközileg elismerten a világ legjobb akusztikájával büszkélkedhet, a duó olyan szívmelengető, lélekhez szóló zenét játszott, amit még soha nem hallottam. Az előadás után lehetőségem volt találkozni Gustaw J. Szelski hegedűssel, és Georg Mertens-Moussa gitárossal/csellóssal. Természetesen megvásároltam a duo Blue Mountains Gypsies CD-jét, amit ott helyben dedikáltattam mindkét művésszel.. 

Mikor aznap este hazaértem, bekapcsoltam a rendszert, és azonnal feltettem a CD lemezt. A feledhetetlen élményt újra felidéztem. A felvétel stúdióban készült, de az élő bemutatás mód érezhető volt, még az akusztikus környezet abszolút eltérése ellenére is. A Strumento kombo élő, és lendületes előadás módja a hegedű, és a gitár hangján pontosan olyan volt, mint a barlangban. A Strumento készülékek a nagyon finom részleteket is különleges mikro dinamikai árnyaltsággal, és precizitással szólaltatják meg. A Curandero Aras a hangszerek, és a vokál bonyolult kavalkádja, és képes több készüléket megzavarni, amelyek aztán a hangszereket egymás átfedésével szólaltatják meg mint egy folyamatos átmenet, és beskatulyázzák azt. A Strumento esetében lenyűgöző szabadsággal, nyíltsággal, és pontossággal hallgathattam meg a bemutatót.

Rendszeresen használom Yim Hok-Man Master of Chinese Percussion albumát arra, hogy meghatározzam egy készülék dinamikáját, és az alsó tartomány kontrolláltságának képességét. Itt fedeztem fel, az N 4 ámulatba ejtő dinamizmusát, azt, ahogy kompromisszum nélkül uralja a mélytartományt, valamint azt, hogy mennyire részletező a magasakon (van a zenében egy pici cintányér, és harang is, nem csak a dübörgő dobok). A tonalitás nagyon valóságos volt, igazi riválisa a legjobb elektroncsöves készülékeknek. Az előerősítő tökéletesen testesíti meg azt a csodálatos hangzásbeli textúrát, amelyet ebben az árkategóriában el lehet várni.

A női, és férfi énekhangok kiemelkedően élethűek, ha a tehetséges pároson keresztül hallgatja. Életszerű – ez a szó, amit gyakran használok a meghallgatás tapasztalataim leírásakor. A kombo masszív fokozatai extrém pontosan helyezik el az előadót, és zenekarát a hangfal körül a térben. Túlszárnyalja azt, amire egy végfok képes lehet a kemény rock műfaj bemutatója közben. Azt kell mondanom, hogy ez a legfinomabb, tonálisan kidolgozott, a textúrákban, és a részletekben gazdag félvezetős erősítő, amit volt szerencsém meghallgatni. Még jó, hogy ott van az előerősítő, amely nem engedi a dinamikus kontrasztot a plafonig emelkedni.

Összefoglalás:

Igen, emelkedik azoknak a gyártóknak a száma, akik elektronikákat, és hangfalakat gyártanak iszonyatos árakon, amik meghaladhatják akár az 50.000 Dolláros árat is. Hoppá, csak most kapok a fejemhez, miket is írok. Én csak tízezer környékére gondoltam, de a Strumento N.1, és N.4 ennek a negyede, és a harmada. Lehetséges az, hogy olcsóbban jusson hozzá, mint a fent említett összeg? Elképzelhető. Ez csak egy személyes beszélgetésen derülhet ki, amit a helyi kereskedővel folytat.

Abban egészen biztos lehet, hogy ezek a berendezések tényleg kiváló hangzásbeli bemutatóra képesek, mert a beépített technológiák a legmagasabb szabványoknak is megfelelnek. Ami azt illeti, készítettem már bemutatót 50 ezer Dollárnál jóval drágább berendezésekről is más szaklapok számára, és állítom, hogy a Strumento N° 4 abban a kategóriában sem jönne különösebben zavarba. Úgy a zenei bemutatás módjával, mint az építési minőségével megállná ott is a helyét. Forza Italia

Írta: Edgar Kramer - 6moon audio review

Quadral Signo Avantgarde 70 5.1 - A csapatjátékosok

A hannoveri székhelyű Quadral márka hangfalgyártó cége nemrég bemutatta az új Signo Avantgarde sorozatát. A felső kategóriás sorozat sztereó, vagy több csatornás konfigurációban is egyformán jól alkalmazható. Az AV Magazin munkatársai górcső alá vették ezeket a csinos dobozokat.

A Quadral által gyártott termékek egyik előnye, hogy minden alkalmazáshoz, és minden pénztárcához képesek igazodni. Ebben a cikkben a Signo Avantgarde  új sorozatot mutatjuk be, amely egyesíti magában a felső kategóriás hanghoz szükséges technológiákat a nagyszerű vizuális megjelenéssel. A szett állványos dobozokat, és egy centert tartalmaz a két álló front mellett. A Quadral a házimozi alkalmazásokhoz a Qube szériás mélysugárzót javasolja. Ezek három méretben rendelhetők 22-26-32 cm-es woofer átmérővel. A szett összeállítása ebben a tesztben a két álló Signo Avantgarde 70 front, két Signo Avantgarde 20 kompakt háttér, egy Signo Avantgarde 10 Base center, és egy Quebe 10 Aktiv mélysugárzó lesz.

A hat hangfalból álló szett ára összesen mintegy 2.750 Euro. A teszt során a külső és belső technikai megoldásokat, és a termékek megszólalását, hangjukat mutatjuk be.

Formaterv és szaktudás:

A Signo Avantgarde elegáns megjelenésű hangfalai első pillantásra jó benyomást keltenek. A hajlított oldalpanelek sejtetik, hogy nagyon magas szintű gépesítést és szaktudást igényel a bonyolult forma gyártása. A fényezés hibátlan kivitele csodálatos ragyogást, és mélységet kölcsönöz a hangfalnak. A felületek extrém simák, és a lakk kivitel prémium hatást kölcsönöz a dobozoknak.  Az élek és az illesztések pontosak.

A hangfal felső kategóriás vizuális megjelenése a teszt egyik élménye volt. A teszt erejéig lakk fekete hangfalakat kaptunk, azonban a szett lakk fehérben is rendelhető. Mindkét szín verzió fekete front rácsokkal szerelt. A dobozokat finom kidolgozás mellett prémium anyagokból készítették. Mivel mágneses rögzítés módot alkalmaztak a takaró rácson, így nincs a front panelen semmiféle rögzítő elem, ami elcsúfíthatná a Signo Avantgarde szett megjelenését. A magas, a közép, és a mély hangszórók ezüst szürke kosárszéle látványosan emelkedik ki a front panel fekete háttéréből. A széria domináns vizuális megjelenése a magas sugárzó V alakú védő szerelvénye, amely az érzékeny sugárzó felületet óvja a mechanikus behatásoktól.

 A technológia:

A Signo Avantgarde Base center egyaránt elhelyezhető TV, vagy a kivetítő alatt, illetve felett. A tervező két mélyközép sugárzót alkalmazott, így optimális a hang előadás módja. Ugyanezt a 135 mm-es méretet alkalmazták a Signo Avantgarde 20 állványos háttereiben is. A Quadral a mélyközép sugárzók membrán anyagai terén titán polipropilén kompozitot választott, mert ez képes minimálisra csökkenteni a nem kívánatos rezonanciákat a sugárzó felületen. A keverék tökéletes kombinációja a csekély tömegnek, a stabilitásnak, és a jó dampingnak.

A két Signo Avantgarde 70-est a front pozíciókba helyeztük. 2,5-utas teljes tartományú hangfalak. Két darab 17 cm-es mélyközepet tartalmaznak, amelyek a fent bemutatott titánium/polipropilén kompozit membránnal készülnek. A mélysugárzók 300 Hz-ig biztosítják az alsó regiszterek megszólalását. A megnövelt dupla felület jól jön a speciális effektek lesugárzásánál. A mélyközép sugárzó 300 Hz felett, és 2600 Hz alatt üzemel. A reflex rendszerű hangdoboz kialakítás optimalizálja a mélyhang tartomány átvitelét.

A mélyhangok a hátlapon található precízen méretezett reflexcsövön lépnek ki. A mélyhang tartomány átvitelét az alacsonyra hangolt kicsatoló cső méretezéssel terjesztették ki. A magas hangok lesugárzásáról egy 28mm-es hangszóró gondoskodik. A magas sugárzó felület radiál formatervet kapott. Két ezüst színű védő rács óvja a sugárzót a mechanikus behatásoktól. Ezek a védő elemek rögzítve vannak a műanyag front panelre, nem távolíthatók el onnan.

A mélysugárzó a felelős a házimozi üzem LFE csatorna jeleinek lesugárzásáért. Ahogy arra a kimondott név is utal a ,mélysugárzó formája egy kockára hajaz. 10 inches drivert alkalmaz az egység bass reflex lefelé sugárzó elrendezésben. A Qube 10 vastag szögletes lábakon áll, amely biztosítja a megfelelő távolságot a padlótól. A hátlapon található egy 280 Watt teljesítményű digitális erősítő, annak minden fontos kezelő elemével. A hangerősségen kívül állítható a frekvencia, és a fázis is egy kapcsoló segítségével. Két pár kábel csatlakozás található a sztereó erősítő nagy jelszintű csatlakoztatásához. Automatikus készenlét módot is tartalmaz a konfiguráció.

A hangminőség:

Az 5.1 rendszer ezzel a hozzá illő aktív méllyel kimagasló képességeket mutatott a Doom című tudományos-fantasztikus horror film bemutatásakor. A mélysugárzó az ultramély effekteket lágyan, és tökéletesen mutatta be a lehallgató stúdióban. A körülölelő hangzás térleképzése fenséges volt a DVD kivételesen jó DTS multicsatornás kódolásának, és a magas sugárzók pontosságának köszönhetően. A háttér hangok reprodukciója minden más hangfaltól különbözve nagyon autentikusan szólaltak meg a Quadral szettből.

El voltunk ragadtatva a Signo Avantgarde hangfalak zenei reprodukciójától is, hiszen tonális kiegyenlítettsége is kiváló volt. A Gladiátor film zenéjén nagyon jól érzékelhetők a hangszerek közötti finom különbségek. A hangfalak tonalitása tipikus Quadral hang, amely előzékenyen lekerekített, és harmonikus. Nem részesíti előnyben egyik tartományt sem, ezért ez a szett kivétel nélkül minden környezetben javasolható a modern bútoroktól a sok zajt termelő általános felületekig.

 Jellemzők:

5.1 konfigurációs házimozi szett, fekete, vagy fehér magasfényű kivitelben. 280 Watt digitális erősítő, 260 mm mélysugárzóval. 170 mm-es mélyközepek, 135 mm-es közepek, és 28 mm-es radial magas.

Összefoglaló vélemény:
A Signo Avantgarde széria új hangfalai nagyon jó benyomást tettek ránk az AV Magazin tesztje alatt. A moder megjelenés, a felső kategóriás technológiák, és az erőteljes hangzás melegen javasolható akár az igényesebb hangzást kedvelő zenebarátoknak, akár a házimozi szerelmeseinek. Kimagasló ár/érték arányt képvisel, a tulajdonos valódi tonális, és materiális értéket kap a pénzéért. Jó eséllyel azonnal kelleni fog Önnek, ha meglátja, és meghallgatja.

 Tesztelő: Philipp Schäfer

 Fotók: Jürgen Immes

Értékelés:

Hang: kiváló

Konfiguráció: kiváló

Kidolgozás: kiváló

Besorolás: felső kategória

Ár/érték arány: kiváló

AV magazin.de értékelés: kiváló

forrás: www.av-magazine.de

Írta: Randall Smith

Öt éve írok teszteket de még mindig meglepődök azon, ha hallok egy újabb audio gyártóról. Manapság abban a korban élünk, hogy új cégek jelennek meg nap mint nap. Ellenben jó érzés hallani egy cégről, amely már 15 éve minőségi audio termékeket gyárt.

Az Audia Flight központja Civitavecchia, ami Rómától nem messze található Olaszország közepén. A céget Massimiliano Marzi és Andrea Nardini alapította 1996.-ban. Mindkét férfi nagy gyakorlattal rendelkezik a professzionális elektronikában. Legfőbb erényük a design, és az olyan alkatrészek kiválasztása, amelyek közül egyik sem módosítja az audio jelet, illetve nem lassítja az átvitel sebességét. Első közös munkájukat 1997.-ben mutatták be Audia Flight 100 teljesítmény erősítő néven. Amerikában 2005 óta jelentek meg a termékeik a viszonteladóknál.

Audia Flight Two

Az Audia Flight Two ($5700 USD) egy erőteljes integrált erősítő, amely 100 W csatornánkénti kimeneti teljesítményre képes 8 ohmon, vagy 180W-ra 4 ohmon. A súlya komoly 19 kg, amelynek legnagyobb részét a váz jobb oldalán található tápegység teszi ki. Az alacsony készülékház mindössze 115 mm magasságú, 419 mély és 440 mm széles. A front panel szálracsiszolt alumínium, míg az oldal lapok, és a fedél egy darab fekete színű texturált alumínium lemezből van formázva. A fedél bal oldalán néhány 6 cm szélességű szellőző nyílás található. Szükség is van ezekre, mert a Two a bemutató teszt időtartama alatt komoly mennyiségű hőt termelt. Még üresjáratban is egészen meleg volt az érintése.

A hátlapon hat pár bemenet található. Egy szimmetrikus XLR, négy RCA 1, 2, 3, 4 jelöléssel, és egy további RCA pár Monitor jelöléssel. Ezeken kívül két pár RCA kimenete is van. egy pár PRE, amelyet teljesítmény erősítőhöz lehet csatlakoztatni, ha a Two mint előerősítő üzemel, és egy másik pár REC jelöléssel, amelyet felvevő egységhez lehet csatlakoztatni. A felvevőből a visszavezetett jelet a Monitor bemenethez csatlakoztathatja. Található még a hátlapon egy IEC hálózati bemenet, és két pár hangszóró kimenet csavaros rögzítéssel. A banándugók is jól alkalmazhatók, de az én Analysis Plus kábelcsatlakozóimat csak megfordított helyzetben lehetett beledugni a középrészbe. Ez nem valódi probléma, csak egy picit szemet szúr, ha a kábel felfelé lóg ki a csatlakozásból. A tartozék hálózati kábel ezüst színű lengő hüvelye sokkal jobban néz ki, mint az általánosságban használt kábelek.

A front panel kis kijelzője mutatja a hangerősség beállítást, és a kiválasztott bemenetet. Alatta hat gomb található. Be/kikapcsolás, bemenet választás, Monitor, Balansz, Set (setup menü), és a csendesítés. A jobb oldalon nagyméretű forgató gombbal a hangerősség szabályozható, illetve a menüben lehet vele navigálni. A tartozék egyszerű, de súlyos távvezérlő nyolc gombjával ugyanazokat a funkciókat vezérelheti, mint a front panel gombokkal. A gombok megnevezése is megegyező.

A setup menüben a bemeneti fokozat feszültség erősítése 12 lépésben, 1 dB léptékkel módosítható, így egalizálható a műsorforrások hangereje. A beállítást bemenetenként külön lehet elvégezni. Emellett állítható forrásonként a fázis, és a bemenet átnevezése. Végül egy fontos beállítás – legalábbis számomra – a Bypass. Ezzel a funkcióval csatlakoztattam a Two-hoz az én házimozi receiveremet, és ezzel a módszerrel az előerősítő nélkül, csak a végfok részt tesztelhettem. A hangerő szabályzást a receiver végezte.

A Two két 100 W rms nagyáramú erősítője, és a két darab 520 VA toroid trafója adja a készülék súlyának nagy részét. A két trafós felépítés ebben az esetben azt jelenti, hogy a Two dual-mono kialakítás. Jel/zaj viszonya eléri a 95 dB értéket, és a felfutási sebessége (meredeksége) meghaladja a 180V/sec értéket. A Wikipédia szerint: „A meredekség ráta a maximális feszültség változás értéket jelöli az áramkör valamely pontján. A meredekség értéket meghaladva az erősítő nonlineáris effekteket fog produkálni” A magas meredekség érték tehát jó impulzus átvitelt biztosít a Two számára. 

A lánc elemi: 

A teszt során az Audia Flight Two a Rockport Technologies Mira hangfalaimat hajtotta meg. A digitális forrás egy Apple iMac volt, amely Amarra 2.1-gyel futott, és az iTunes amely a digitális jelet küldte a Weiss DAC2 digitál-analóg konverteremre. Minden kábel Analysis Plus volt. A rendszert egy Real Traps akusztikus csillapítókkal berendezett szobában állítottam össze. 

Néhány héttel az Audia bejáratása után a hallásomat is bejárattam egy kicsit egy Power of Towerrel. Nagy rajongója vagyok egy R&B, soul és funky stílust játszó san franciscoi csapatnak. 1970.-ben adták ki az első albumukat Direct Plus címmel (CD, Sheffield Labs 10074), majd ezt követte a Direct új kiadása 1988.-ban, amit stúdió élő zeneként rögzítettek. A Fanfare/You Know It megmutatja a csapat tehetségét. Briliáns fúvósok játszanak együtt más csodálatos zenészekkel olyan zenét, amely sok egyedi futamból áll össze egy folyammá. A producer a fúvósok hangzását nyitottra keverte. Minden fúvós külön helyet kap a színpadon, és a hangok mélységének bemutatásával nagyon valóságos színpadkép jeleníthető meg. A referencia hangerősségen a fúvósok extrém magas hangjai a csipogót képesek telítésbe vinni, ám ami fontosabb, a hallgatót is.

A Mirasok ezeket az extrém hangokat képesek kezelni a kompozíció módosítása nélkül, és ahogy megtapasztaltam, erre az Audia Flight is képes. Miközben a Two hangját legfőképpen neutrálisnak hallottam, kiderült, hogy egy picit mégis melegebb mint a teljesen sík neutrális átvitel. Rendkívül éles térképet rajzolt, és az időbeli részletező képessége is nagyon jó. A Fanfare/You Know It ritmusa a lüktető mélyektől az arcomba csapódó magasakig hibátlanul megjelent. A Two egyetlen hátrányaként annyit lehet mondani, hogy  nem volt olyan mély, és széles, mint a referenciaként alkalmazott Simaudio Moon Evolution 600i ($8000) integrált erősítőm.

A következő műsorszám új tapasztalatot adott hozzá az eddigiekhez. Nagy Ray LaMontagne rajongó vagyok, és az új albuma az új zenekarával egészen élvezhető. A God Willin’ és a Creek Don’t Rise (CD, RCA 65086) szövege egy favágó leveléből származik, amit a hazatérő kedvesének írt a múlt században. A dal elején egy hátborzongató acél gitár, és néhány dobütés kísérete táncol végig a színpadon. Ezek a dobütések ragadták meg a figyelmemet – Mindegyik egy felvételi helyen robbant, és a mérnökök túlhúzták a felvételt. A Two nem csak a súlyát, és az erejét mutatta meg minden dobütésnek, hanem megmutatta a felvétel hibáját is. A felvétel apró részletei mondanak számunkra a legtöbbet, és az Audia Flight képes volt ezeknek a részleteknek a bemutatására.

Újabban, minden általam végzett teszt tartalmazza Neil Young egy dalát a Live at Massey Hall 1971 (CD, 43328) csodálatos élő felvételen. Young az Ohio szóló részét egy olyan módon hangolt gitáron játssza, amelynek hangját tinédzser koromtól fogva jól ismerek. A barátaim gitárját próbáltuk meg pontosan ilyen módon behangolni, ezért ez a hangzás beleégett a hallásomba, és az agyamba. Young játéka közben minden régi emlékem visszatér, ha megfelelő rendszeren hallgatom. Az biztos, hogy az Audia Flight Two melegsége Young gitárjának hangját messze reálisabban szólaltatta meg, mint az én Simaudio 600i erősítőm. A húrok lefogása, a hangváltások módja, a húr megfeszítése, és lazítása tökéletesen hallható volt. Emellett a Two meleg érintése ellágyította Young hangjának harsányságát a felső régiókban. A Simaudio hangja egy kicsit sziszegősebbnek tűnt az összehasonlításkor.

A Two a színpad elrendezést egyéni stílusában végezte, amely nem egyezett meg azzal, amit a különleges 600i állított. Van egy dal az I’m Trying to Break Your Heart (Wilco, Yankee Hotel Foxtrot, CD, Nonesuch 79669) amelyben több hangszer együtt játszik. Ez az album volt az, amely Wilco-t ismertté tette a kritikusok előtt, és Amerika egyik legnagyobb együttesévé léptette elő. A dal dobbal kezdődik, amely direkt módon a színpad közepéről hallható, és a többi hangszer, mint például a zongora a mindenhonnan árad a szobában. A két akusztikus gitár egy-egy csatornából szólal meg. Elsőre úgy tűnhet, hogy egy nagy összevisszaság az egész, ám a hangok mégis összeállnak, és egy dallamos muzsikává változnak. A dal nagyon jó a hifi berendezések képességeinek tesztelésére, mert a felvétel módja, és a bemutatás is ezt támogatja. A térleképzés az egyik kulcs, mert távolságok vannak a hangszerek között. Egy jó audio rendszer viszont ennél többre is képes a dallal. Az Audia Flight felélesztette az előadást, és elhozta a nappalimba. Bemutatta a húrok mozgását, a zongora billentyűit, és távolságot a hangszerek között – minden a helyén volt, a színpadképe stabil, és borotva éles.

Végül úgy találtam, hogy az Audia Flight Two mélytartománya összemérhető volt bármely integrált erősítővel a saját rendszeremből. A gyorsaság, és a stabilitás ellenőrzésére mindkét integrált erősítőn meghallgattam Jack Johnson The 3 R’s dalát a Curious George CD Brushfire R 718348 lemezről. A felvétel egy nagy dobfelszerelést helyez el a nappaliban. A lábdob beütései feszesek voltak, és nagy erejűek a Two hallgatásakor. A Rockport Miras hangfalaim 4 ohmosak, és akár 30 Hz-ig lemennek. Bár nem a Two volt a legnagyobb teljesítményű erősítő amit a Mirasokon használtam (Coda, és Classé erősítők teszteléséhez is ezt a hangfalat alkalmaztam), a hang soha nem került ki a kontrol alól még a legalacsonyabb tartományban sem.  A Two kiválóan uralta a Rockportokat, különösen a mélytartományban. 

Összehasonlítás:

A 8000 USD árú Simaudio Moon Evolution 600i 2300 Dollárral drágább mint az Audia Flight, de mégis összemérhető vele. Nagyon sok jellemzőjében a 600i az egyik legjobb integrált erősítő napjainkban. Még Philip Beaudette is úgy érezte, hogy ez a legjobb integrált erősítő, amit valaha meghallgatott. 

Miről kell lemondania a 2300 Dollár árkülönbség miatt? Elsőként említeném azt, hogy a Two nem egy ékszer, míg a 600i igen. A Two nem túl feltűnő jelenség, nem felejti rajta a pillantását mikor ránéz. Másodsorban a Two hangerő szabályzás léptéke 0,5 dB, míg a 600i 0,1 dB léptékű szabályzásával leheletnyi pontossággal végezhető el a beállítás. A 600i bemenet választása egyszerűbb, mert elég csak egy gombot megnyomni a távvezérlőn, míg az Audia bemenet kiválasztásához elsőként meg kell nyomni az Input gombot, majd a +/- gombokkal léptetni kell a kiválasztott műsorforrásig. Emellett én úgy találtam, hogy a Two távvezérlője kevésbé érzékeny, mint a Simaudio. 

A hangzás tekintetében a két integrált erősítő hangjában több közös vonást találtam, mint különbséget. Mindkettő alapvetően neutrális, de az Audia Flight magasai egy kicsit melegebbek. A Simaudio szélesebb színpadot állított, de a magasai sziszegősebbek voltak. A 600i több részletet tárt fel, ám ezek csak nagyon nehezen érzékelhetők egy jó felvételen.

Például Ray LaMontagne felvételén a dobütések hangja a 600i erősítővel hosszabban csengtek le, mint a Two esetében. Mindkét integrált elég erőt birtokolt a Rockport Miras hangfalaim meghajtásához. Miközben a tesztet úgy végeztem, hogy oda-vissza kapcsolgattam a Simaudio és a Two között, nem éreztem indokoltnak a 2300 Dolláros árkülönbséget. 

Összefoglalás:

Mindig jó érzés olyan audio komponenseket felfedezni, amelyek közelebb hozzák a hallgatót a zenéhez. Az Audia Flight Two pontosan ilyen. Mielőtt megkaptam, még soha nem volt dolgom a márkával. Most, néhány hónapos együttlét után tudom, hogy hiányozni fog. Az Audia Flight elhozta az élő zenét a nappalimba, ahová letettem. Talán ez a legnagyobb bók részemről amire képes vagyok. Az Audia Flight Two csodálatos bemutatóra képes fair áron, és egyike azon készülékeknek, aminek hallgatását hosszú-hosszú ideig élvezni lehet.

Randall Smith 

Hangfalak -- Rockport Technologies Mira

Integrált erősítő -- Simaudio Moon Evolution 600i

Források -- Apple iMac, Weiss DAC2, Amarra 2.1, iTunes zene lejátszó

Hangfal kábelek -- Analysis Plus Silver Oval

Interkonnekt kábelek -- Analysis Plus Silver Oval-In

Hálózat kondícionáló -- Blue Circle BC6000

Audia Flight Two Integrált erősítő

Ár: $5700 USD.

Forrás: Soundstagehifi

Itthon nemrég új márkaként üdvözölhettük a high-end hangfalgyártásban jeleskedő THIEL-t, akiknek kínálata ezúttal egy újabb taggal bővült, a TM3 állványos modell személyében!

THIEL TM3

 

Ez a bemutató először 2012 augusztusában jelent meg a fairaudio.de hi-end magazinban Németországban. Eredeti német nyelven ott olvasható. Az írás angol német nyelvből fordított angol verzió.

Tesztelő: Jörg Dames

Nehézsúlyú, és nagyágyú? Mikor megláttam a vaskos Titan logot a hangfal alsó részén, kicsit úgy festett számomra, mint a horgony tetoválás egy tengerész dudorodó bicepszén. Való igaz, ha valaki 31 éves piaci jelenléttel a háta mögött egy termék nyolcadik generációját mutatja be a honlapján, van oka arra, hogy egy kicsit magabiztosabb legyen. A „tetkó” eredeti Titan logoját Helmut Schaper tervezte akkor, amikor még nem létezett internet, és a hangfal is méretesebb volt.

 A Quadral Titan VIII nem azért épült, hogy kevesebbet állítson, mint maga a valóság. A külső méretei 139x31x58 cm (magasság x szélesség x mélység), és a súlya is hihetetlen 88 kg,  darabonként. A VIII őse még elképesztőbb méretekkel rendelkezett. A Titan III például 140 kg, és 150 cm magas volt. Hoppá! Én nagyon értékelem ezt a karcsúsított Titánt, nem csak az A/B összehasonlítás miatt (segítséget kaptam egy kollégámtól, mert szükségem volt rá), hanem azért is, mert a rendelkezésemre álló terület mindössze 30 négyzetméter.

Tegyük túl magunkat a méreteken, és nézzük a Titan adatlapját. Egy apróság rögtön szemet szúr. Az aktuális Aurum széria modelleken, többek között a Titan VII-en is finomabb a magas sugárzó előtti rács. Sőt, itt nem más található, mint egy ribbon magas sugárzó. 12 cm hosszú, és 20 mg tömegű a 15 mikrométer ultra vékony fólia. Ebből következik, hogy rendkívüli mértékben tilos a porszívóval megközelíteni azt, portalanítás céljából. Ez egy jelentősen drágábban előállítható hangszóró, de Sascha Reckert szavait idézve „alacsonyabb a torzítása, gyorsabb, és finomabb a felbontása”

Az Altima egységekben már bevált, új fejlesztésű 16 cm-es középsugárzó került a hangdobozba. Ezt a közepet több hangfal szériában is alkalmazzák. Ez egy még kiválóbb darab rövidebb csévetesttel, erősebb motorral, réz gyűrűvel, és más típusú ragasztóval, valamint kosárral ahogyan azt Reckert megálmodta. Az olvasók számára szokatlan lehet úgy a fairaudio bemutatója, ha az ALTIMA mozaikszó ismertetése nélkül kezdünk bele. Ez az elnevezés az ALumínium, TItan és MAgnézium szavakból alkotott mozaikszó. Speciális ötvözet, amely javítja a sebességet, és az impulzus átvitelt, miközben csökkenti a nem kívánt rezonanciákat és súlyt. Berndt Start vezető fejlesztő ezt az anyagot már a 2000-es Aurum 6-os modellben is alkalmazta.

 Az előd Titan VII egy darab 38 cm-es mélysugárzóját két darab hosszú löketű 25 cm-es egységre cserélték. A nagyobb Aurum modelleknél alkalmazott tipikus elrendezés szerint ezek egy kicsit a front panel mögé vannak süllyesztve egy kis nyomókamrába. A frekvencia emelkedésével ez növeli az ellennyomást, ami javítja az energia átadás hatékonyságát. Előnyei közé tartozik a jobb érzékenység, az alacsonyabb szabad kilengés, és a nagyobb terhelhetőség. A hangolt üreg reflex csöve a padló felé néz. A párhozamosan kötött wooferekre a keresztváltó kb. 250 Hz töréspont alatt küld jelet. A középsugárzó kb. 2800 Hz-ig dolgozik. A vágási meredekségek 12 dB és 24 dB/oktáv között találhatóak. Annak ellenére, hogy nem közölt pontos adatokat, biztosak lehetünk abban, hogy nincs éles törés az átvitelben, illetve abban, hogy nincs lyuk szerű átfedés a tartományok között. Hogy valami menedzselhető opciót adjon a zene barátainak, a Quadral az új VIII-as verzión néhány kapcsolót helyezett el a keresztváltó alatt, amikkel a szoba akusztikájához lehet hangolni a hangfalat. A kapcsolókkal választhat a neutrális, vagy 2 dB emelés, illetve csillapítás között a mély, közép, és magas tartományokon külön-külön. Beállításuk komoly előjátékot igénylő művelet. Nem igényel kiemelkedő hallást, mert a Titan VIII hangja határozottan olyan, mint a nagy hangfalaké. Az én nem éppen karcsú Thiel CS3.7 hangfalam érezhetően kisebb energiákra, és szubszonikus bemutatóra képes a makro dinamikus effektek közben.

A Hannoverians lejátszása közben a színpad alkotás sokkal gazdagabb volt. Különösen meggyőző volt a magasság, amely világosan 1,4 méter magas profilt mutatott. Meghökkenve vettem észre, hogy mennyivel több magas szonikus energia és erő rejtőzött el a Legendary Pink Dot Rainbows Too felvételében, ami a Plutonium Blonde albumról szólalt meg, illetve azt, hogy mennyire tömör, és lenyűgöző ez a hipnotikusan sántikáló dal, ha igazán jó hangfalon hallgatom. Mikor áttértem Loop Afterglow A Gilded Eternity by London felvételére úgy éreztem, hogy túl fényes, és könnyű amikor a basszus dobok éppen nem szóltak. Minden nagyobb álló hangfal össze szokott gabalyodni itt, de a Titan ezt a vágást rendkívüli erővel, és meggyőzően kezelte. Minden speciális effektet tökéletes hangzással, látványosan, pontosan, és nyugodtan szólaltatott meg. Az alkalomhoz illő könnyedséggel állította elő a VIII-as a makro dinamikus effekteket, mintha csak füstkarikákat fújna.

Legyen az egy hirtelen megszólaló elektronikus kürt az amúgy nyugodt Aging Musician 

Resident’s Gingerbread Man lemezről, vagy az apokaliptikus beat stílusú Download Sumi C a The Eyes of Stanley Pain valamelyik effektje, a Quadral Titan szenzációs akusztikával mutatta be azt. Bizalmas direkt kapcsolatba kerültem a zenével, és ténylegesen egy élő előadáson éreztem magam.

Váratlanul ért a tény, hogy mindössze 2,5 méterről már minden hallható volt, mivel ehhez csaknem 90 cm vertikális távolság párosult. A relatív közeli hallgatási távolság ellenére az átvitel nem bomlott szét frekvencia Ribbon, AMT, vagy magneosztatikus magasról beszélünk – annak ellenére, hogy elismerem, ezek nagyon finom dolgok – amelyek különleges tulajdonságokkal bírnak, annyira önmagukban mégsem meghatározók, dacára a sajtóközleményeknek. Lényegesebb az, hogy a többi driverhez milyen módon illesztik azokat. Itt van példának a Quadral Aurum Montain VIII, amely elnyerte a fairaudio kedvencének járó díjat, mégis szinte mellbevágott, az, ahogy a közepei külön váltak a jóval frissebb magasaktól. A Titan VIII kompromiszumot nem ismerő láthatatlansága, homogenitása, és átmenete a középtartomány felé bizony említésre méltó.

A Titan hallgatásakor kicsit aggódtam a tonális balansz, valamint a közép és magas közötti szonikus integritás miatt, de a félelmem elpárolgott, mert semmi oda nem illő nem keltette fel a figyelmemet. Tökéletes volt a magabiztossága. Ez az a modell, amelyből ki lehet indulni. Ténylegesen élveztem azt, hogy milyen csodálatos Dan Treacy lusta vokáljának textúrája. Csengő cintányér, és durva e-gitár hallatszott ki az UK Television Personalities nagyon javasolt 1986-os albumáról a Painted World dalából. Nem könnyű ezzel a zenével bánni. A hangerő változtatásával közelít a fémeshez, és relatív tekintélyes az infraszonikus rész. Úgy éreztem, mintha kezdene olyanná válni, mint a Berlin Club élő műsora, de ez valójában egy stúdió felvétel. A Worship A Place to Bury Strangers albumáról a You are the One hallgatásakor ugyanezt a vibrálást éreztem. Briliáns volt, ahogy túlnyomásos, erőszakos, metsző hangú elektromos gitár átvillant a szobán olyan vitalitással és töretlen torzított textúrával, pont amilyennek lennie kellett. Bár kategorikus, és zajos, még éppen nem idegtépő, megmarad szórakoztatónak, és nagyon különleges módon lenyűgözőnek. A tapéta fent maradt a falon. Mondanom sem kell, hogy a Titan VIII bravúrosan megoldotta a feladatot.tartományokra.

De vissza a könnyedséghez. Itt a Titan magas tartománya nagyon teret ölelő, és könnyen emészthető volt, de emellett kellő figyelmet fordított a precíz, és extra sima lejátszásra. Hosszú távon könnyed, és selymesen pontosan precíz, emellett csillogó volt a triangulum finom hangja az Alarma Man’s Pitch Grammar számában a Love For Ever albumról. Ha szereti például a Foals rock zenéjét, a svédek lemezét is csak javasolni tudom. Ennek a felvételnek a hallgatását azok számára ajánlom, akik szeretnek időnként zajosabb zenét hallgatni. A Goat Here Comes Dudly, Jesus Lizard chicagoi rocker tolmácsolásában, Ralph kollégám szerint teltebb, és kevésbé pasztel színű magasakat produkált a Titan, mint az én Thiel CS3.7 hangfalam. Annak ellenére, hogy a Thiel csodálatosan kezelte ezt a tartományt, a Titan-nak gazdagabb volt a textúrája, könnyedebb valósághoz közelibb volt az artikulációja. Megdöbbentett, hogy ez eddig rejtve volt előlem. A Thiel talán hangsúlyosabbá tette a magasakat, de nem a ténylegesen szükséges dózist adagolta, ez okozta a különbséget. Tonálisan nem mondhatom azt, hogy bármelyik jobb lenne a másiknál. A Quadral sajátossága volt a vég nélküli magas tartomány lesugárzása, aminek köszönhetően a magasak nem csak sokkal nyugodtabbak, organikusabban, selymesebben lettek, de informatívabbak is. A hallgató a tisztaságot, a meghatározó tónus színeket, és a textúrákat is élvezheti. A mikro dinamikában nagyon agilis Thiellel összehasonlítva a Quadral játéka ugyanolyan izgatott energiával telt. A Titan magasai tényleg minden szempontból elvarázsoltak, és csodálatra késztettek engem, még soha nem hallottam ehhez foghatót ebben a szobában. Más irányból közelítve, úgy gondolom, hogy ez az egyetlen hangfal amely a Myro Whisky, és a Stereokonzept 3 magasságába is eljuthat. Az utóbbiak magas tartománya valamivel jobban formált, de a mikro dinamikájuk nem volt ennyire gyors.

Még néhány szó a mély átvitelről. A magabiztosságáról már ejtettem szót. Teljesen lent, az első oktávban lehet észrevenni egy kis extra felesleget, ha közelről hallgattam. Mivel ezt nem használták a felső mélyhang, illetve a középtartomány alsó részén, ezért a Titan nem esett csapdába, hogy túlzó módon melegítse, vagy vastagítsa a vokált. Abban az esetben, ha mégis úgy érezné, még mindig ott van a 2 dB-es csökkentés lehetősége a hátlap kapcsolóval. A hallgatási tapasztalatom az, hogy elsősorban semleges módban ideális a használat. Az infraszonikus tartományt nem éreztem ultra gyorsnak, vagy csontszáraznak, de minden akadálytalanul jött át a Skinny Puupy Dig It dalán a Mind The Perpetual Intercourse albumról. A basszus dob elcsúszó élei, és a zavart dadogása is jól hallható. Ezeknek az a hatása, hogy a dal kiesik a ritmusból, és fárasztó hallgatni. A Thiel CS3.7 hangfalaim ezt a tartományt egy kicsit precízebben és kontúrosabban – ez a hangfal egyik elismert erőssége – jelenítette meg. Ám megfelelően gyors erősítővel senki ne gondolja azt, hogy ez hiányozni fog a Quadral Titan VIII-ból. Tovább a hang leképezésre. A szonikus képalkotás csodálatos, szinte fizikai módon szabadon lebegő, kellemes kiterjedésű, és nagylelkű. A panoráma nem mutatott ultra lokalizációs élességet, vagy képlékenységet. A Quadral nem tartozik azon hangfalak közé, amely kőbe vési a távolságokat a virtuális színpadon, hogy aztán centivel lehessen lemérni az előadók közötti távolságokat. Itt a drágább kompakt hangfal többet nyújt. Mondhatnám úgy is, hogy a Titan nem engedi a színpadot összezavarodni, de azok, akik soha nem teszik fel maguknak ezeket a kérdéseket a zene hallgatása közben, talán nem is veszik észre.

Összefoglalás:

Óvakodok a közhelyek olcsó bölcsességétől, de én a Quadral Titan VIII-at a top kategória nagyon különleges ajánlatának nevezném. Ebben az árkategóriában nem hiszem, hogy más képes ilyen szinten kombinálni a zenei pontosságot, a lenyűgöző erőt, és dinamikát. Ez a hangfal egy nyitott kapu a nagyon direkt, és kapcsolat a zene érzelmes hallgatáshoz. Egyetlen apró bírálat ebben a nagyon sok dicséretet tartalmazó cikkben az, az alsó regiszter egy kicsit több...nagyobb szobát igényel. A középtartomány mester munka, a hangfal egyszerre ígér szórakozást, valamint elmélyülést az audiophile világba.

Legfontosabb gondolatok:

 - Grandiózus nagy erejű bemutató tartományillesztési hibák nélkül. A Titan VIII nagyon közvetlen érzelmes, és stressz mentes hozzáférést biztosít a zenéhez
 - Transzparens, precíz, de a felbontás nem tolakodó. A zenét szabadon szárnyalva mutatja be
 - Top kategóriás mikro, és makro dinamika
 - Levegős, finom, és nagyon informatív magas tartomány, izgágaság, vagy nyugtalanság nélkül. Különösen dicséretes képessége az, hogy a textúra pontosságát megtartja.
 - Tonálisan tökéletes, megnyugtató módon differenciált közép tartomány. Az énekhang, és a hangszerek tökéletes mértékben vannak melegséggel, és természetes színekkel felruházva.
 - Nagyon érett infraszonikus bemutatás mód. A mélyek tökéletesen integráltak, mindössze az első oktávon van egy csekély emelés. jót is tehet az, ha nem csontszáraz időzítés uralja az alsó tartományt.
 - A hangok tökéletesen leváltak a dobozokról. A képek élessége és a plaszticitás nem kiemelkedő, de tömör.
 - Magas minőségű anyagok használata, de nincs közöttük olyan, amit ki kellene emelni.
 - Végül, de nem utolsó sorban nagyon magas terhelhetőség.

Jellemzők:

Felépítés: 3-utas álló hangfal bass reflex nyílással, és nyomókamrával.
Kivitel: magasfényű fekete, és fehér, csoki tölgy, natúr tölgy, továbbá 180 félespeciális RAL lakk szín választható felárért
Érzékenység 90 dB/1W/1m
Minimális impedancia: 2,8 ohm -2 dB kapcsoló állásban 3,5 ohm
Méretek: 139x31x57,85 cm (magasság x szélesség x mélység)
Súly: 88 kg darabonként

forrás: 6moons.com

A Stream Audio Denon - Marantz márkaboltjában a márka népszerű készülékei kivétel nélkül meghallgathatóak és megvásárolhatók. A márkára jellemző kiváló hang és külső megjelenés a bemutató teremben kézzel fogható és meghallgatható, így segítve a döntést egy-egy készülék választása előtt. 

A kínálatban a gyártó egyedi ajánlatai mellett, most a cégünk által forgalmazott kiváló hangsugárzók is szerephez jutnak, hiszen egy-egy kivételes ajánlat keretein belül, korlátozott darabszámban remek sztereó és házimozi rendszerekhez lehet hozzájutni!

Az elérhető kínálaltról érdeklődjön bemutató termünkben, vagy keresse kollégáinkat a megadott telefonszámok valamelyikén!

Mi nem csak hangoztatjuk márkabolti minőségünket - a Denon házimozi erősítői, sztereó erősítői, hálózatos lejátszói, midi és mini hifi komponensei megtalálhatóak, kipróbálhatóak, megvásárolhatóak üzletünkben!

Néhány ajánlat a teljesség igénye nélkül:

Denon PMA-520 - DCD-520-as sztereó szett - - 159.990.-helyett (-19%) 129.990.-Ft

Marantz MCR-610 - Quadral Argentum 430 sztereó szett- - 399.990.-helyett (-13%) 349.990.-Ft

Denon DRA-F109 - Dynavoice Definition DM-6 - QED Anniversary XT kábel - - 219.990.-helyett (-25%) 164.990.-Ft

Denon DRA-F109 - Dynavoice Definition DX-5 - QED Anniversary XT kábel - - 209.990.-helyett (-29%) 149.990.-Ft

Denon PMA-520 - QLN Qubik II álló hangsugárzó - Proson hangfal kábel - - 172.990.-helyett (-36%) 109.990.-Ft

Marantz PM-6005 - CD-6005 - Boston Acoustic A26 sztereó szett - - 409.990.-helyett (-20%) 329.990.-Ft

 Denon DRA-F109 -  DNP-F109 - Denon SCF109 hangfal pár - - 269.990.-helyett (-26%) 199.990.-Ft

 Válogasson kedvére, és böngéssze kiemelt ajánlatainkat az alábbi linken: > KATT <

Dynavoice Challenger M-65EX frontsugárzó, C-5EX centersugárzó, S-5EX háttérsugárzó, valamint a Proson Rumble R-12 aktív mély-sugárzó 5.1-es kiépítésben.

Skandinávia közismerten erős hangsugárzó gyártásban. Legismertebbek és egyben piacvezetők a dán cégek, tőlük számos modellt mutattuk már be. A svédországi márkák, mint a Dynavoice és a Proson erősen szorongatják a versenyben vetélytársaikat akár a házimozi-, vagy a sztereó felhasználást vesszük alapul. Meglátszott ez már az elmúlt években is, amikor a legendás Dynavoice Definition DM-5 állványos kisdoboz megjelent. A most terítéken lévő összeállítás a legjobb hagyományokat igyekszik követni: ár/minőség vonatkozásában túlmutatni a kategórián, elegáns kivitellel, magas műszaki tartalommal kedvezni a vásárlónak, és mindezzel feladni a leckét a konkurenciának.

A Dynavoice Challenger M-65EX frontsugárzó

 Sudár termete első rátekintésre megelőlegezi a bizalmat, és mindjárt fel is vet néhány kérdést. De nem szaladunk előre, előbb megismerkedünk a szerkezetekkel, és azután feltesszük a kérdéseket. Izgalmas együttes áll előttünk. A 18 mm-es falvastagságú, közepes sűrűségű (MDF) hangdoboz szerkezetileg két egységből áll. A felső rész egy zárt hangdobozban lévő D'Appolito elrendezésű magas- és középhang szekció, míg az alsó fertályon egy duplahangszórós, hátrafelé basszusreflex mély-sugárzó rész található. Így egy közös merevítési pont is keletkezett a két „doboz” határán, de nem ez az egyetlen alkalmazott rezonancia-mentesítő megoldás. A mélyek dobozában is van még két jól méretezett, vastag merevítés. Talán a dobozszerkezet adta, vagy a hosszú mérések sorozata, és a meghallgatások bizonyították, mindenesetre a bennük lévő hangszórók alapanyaga is különböző.

A széles-sávú közép hangszóró szénszálas erősítésű membránnal rendelkezik és préselt lemezkosaras, míg a mély-hangszóró kevlár-membrános, és öntött-kosaras hangszóró. Az ezüst színű membránok porsapkája fáziskúp alakú, jól segíti a hangrezgések terülését a légtérbe. A szuper magas-hangok lesugárzásáért egy lágy szövetdóm felelős. Az alsó dobozrész hátrasugárzó reflexnyílásai préselt papírból készültek, végükön műagyag korpusszal, befelé 150 mm-re nyúlnak. Ez a megoldás egyáltalán nem az olcsóság jegyében fogant, már régen bevált alapanyag felhasználás. Miért van belőlük négy? Talán azért, hogy a mellékelt szivacsdugókkal mindjárt kettőt el tudjunk tömni, és így egy kis finomhangolást adni a mélyhangoknak. Reméljük a tervezők alapos munkát végeztek! A hátsó falon találjuk a csatlakozó terminált aranyozott szerelvényekkel, rajta a változtatható, ezáltal hangolható keresztváltóval (X-Change). Örömünkre szolgál, hogy egyre többször látni ilyen megoldást, mert segítségével jól illeszthető a helységek akusztikájához a hangsugárzó, és újabb lehetőséget ad az otthoni kísérletezésre. Alapállapotban, amikor nincs benne az áthidaló, a -2dB-es beállítás érvényesül, ha az ábrán látható kapcsolási módok közül választunk, gyorsan rájövünk a hasznosságára.

C-5EX centersugárzó

A már említett, akár hagyományosnak is mondható elrendezésben tartalmazza az M-65 felső részének hangszóróit, de egy kicsit más dimenzionálásban. Természetesen lényeges szempont az elhelyezhetőség, de ez nem mehet a hangzás rovására. Ezért igyekeztek megtalálni azt a kompromisszumot, amely az állódobozok karakterét mutatja, de kisebb méretben. Mindezt azért, hogy a házimozi elülső, nagy fontosságú része homogén egységet alkosson, és a beszédhangokat remek artikulációval adja vissza ezen a ponton is.

S-5EX háttérsugárzó

Talán a legérdekesebb a gyártmánycsaládban, hiszen univerzális felhasználhatóságú. Kivitelezése folytán polcra is, és falra is egyaránt feltehető. A szintúgy gyártmánycsaládi azonosságú hangszórók együttese 86 dB érzékenységű a 2.83V/1m mérési szabványnak megfelelően. Továbbá találunk két basszusreflex csövet is, amiket reméljük kellően precíz méréssorozatok után konstruált ide a gyártó. A 12mm falvastagságú kabinet még jól csillapítja a rezonanciákat.

Kábelcsatlakozásként igényes, banándugót is fogadni képes aranyozott szerelvényt találunk. A gyártó figyelmét dicséri, hogy VESA-100 szabványú furatokat helyezett el a hátlapon a felfüggesztő szerelvények részére.

Proson Rumble R-12

Az aktív mélynyomó nevéhez méltóan tudja, hogy mi a dörgés, de nincs égszakadás, földindulás, és mégis szép! Frontfelől támadó, alul kijáratos basszus reflex nyílással készült, egyszerű, de minden igényt kielégítő 250 Watt leadására is képes erősítőmodullal, könnyen és jól kezelhető beállítókkal és igényes szereléssel párosítva. Hosszú löketű dupla lengőcséve, erős polymerizált membrán. Szóval mindent bele! A zenei basszus terülős, gördülékeny, ennek záloga a padló felé sugárzó nyílás, de be lehet állítani döfős, előre támadó mivoltát kihasználóvá is. Lankadatlan, erős, stabil mégis lágy muzikális alapot adó, a zene összes alsó oktávjában széles, és egyenletes lesugárzást lehetővé tevő hangszóró. Nem bödönhangú, nem zavarodik össze nagy hangeffektusoknál sem.

A bevezetőben említett kérdések a következők: vajon a zárt felsőrész, amelyben a magas-, és közép hangokért felelős hangszórók helyezkednek el, monitor jelleget kölcsönöz-e az M-65EX hangsugárzónak? Építhetünk csak a C-5EX hangsugárzókból 5.0 rendszert? A Proson aktív mély-sugárzó zenei, vagy agresszív? Mindezekre és még sok másra a meghallgatás adja a választ.

Az összeállítás meghallgatása során hallani a jól eltalált hangzási arányokat, kielégítően hű dinamikát. A hangfekvések a helyükön vannak, a hosszabb távon is hallgatható, a felvételeken jelen lévő, de esetleg más hangszórókon nem hallható hangok itt szignifikánsan megkülönböztethetők. Ez az összeállítás igényli a jó kaliberű, anyagilag gazdaságos A/V erősítőket akár digitális HD-jel feldolgozásáról, akár az 5.1-es analóg bemenetre kapcsolt többcsatornás (pl. SACD) műsorforrásról van szó. Hallás után ítélve könnyen hajtható, de ha láthatnánk az impedancia-menetének grafikonját, ez biztonságosabban kijelenthető lenne. Szubjektíven megítélve igen jó helyre sikerült a keresztváltók átmeneti pontjait tenni, mert a zene hallgatása közben nincs, vagy csak nagyon kismértékű az átfedés, a takarás. A zajok és neszek is a felvételen vannak, és nagyban tükrözik a cselekmény atmoszféráját. Magas fokú a jelenlét érzet, a felvételek hallgatása közben többször körül is néztem, hátra fordultam, bizonyosságot szerezve, hogy a hangszórókból jön a hang, és nem mögöttem történik mindez. Az összhatásban a gyorsaság is jellemző, a hangok intenzitása, impulzusa jó. A közepesen testes basszus intenzíven erősíti ezt a benyomást.

Az M-65 jellegzetes, és akik a monitor dobozokat szeretik, azok sem csalódhatnak az elegáns padlón álló tornyok eleven, és hatékony játékmódjában. A D'Appolito elrendezésű felső szekció a szó legjobb értelmében viszi a prímet, és ehhez a C-5EX centersugárzó tiszta artikulációjával megfelelő partnernek bizonyul. Megvannak a játékosság jegyei, közel enged a zenéhez, bár bizonyos hangfekvésekben egy kicsit egyhangú, mégis szórakoztató. Ez drágább típusoknak is nehezen megy. Van egy csodálatos képessége is: dinamikusan tud kifejezni néhány watt teljesítmény esetén is. A jelenlét-érzet középtartományban lenyűgöző, terjedelmes, de bizonyos effektusoknál nem tökéletesen illeszkedik a legmagasabb hangokhoz. A keresztváltó +2dB-es beállításával helyreállítható a kissé fátyolos felső rész. Az előadás tele van érzésekkel, de a hangerő, és a hozam nem egységes az egész tartományban. Térleképezése életszerű, jól mutatja az egy-hangszer több-hangszer viszonyát mind dinamikában, mind testességben. A hangzás inkább megfogó, mintsem megdöbbentő. Zeneisége a nehezen reprodukálható hangszerek hangjánál is több mint kielégítő. Szerencsére nem akar mindenből egy kaptafásan jót csinálni. A hangszereket, a vonósoktól, a fúvósokon keresztül, az ütősökig, megpróbálja egyenlő fajsúllyal kezelni. Ez többé-kevésbé sikerül is. Egy jazz-kvartett hangszereinek bemutatásakor szinte mindegyiknek jut egy hangszóró. Namármost ezt igen nehéz elszúrni! Delikvenseink nem is rondítanak bele az összhangzatba, és a nagy hangszertest (zongora, nagybőgő, orgona) rezonanciából is megmutatják a lényeget. A megfelelő mennyiségű láblengető, és mellkas rezegtető szuper-mély hangokról a forgalmazó ajánlásaként bevált a Proson Rumble R-12. Bár tömegében kisebb a basszus energiája, mint amennyit gondoltam. Azért megvan a hangzási kiegyenlítődés. Ezt azért érezzük így, mert nem akar állandóan szólni, nincs olyan ön-rezonanciája, ami hosszú lecsengésű lenne, és ráülne egy-két másik hangfekvésre. A lavinát nem gördíti le úgy, hogy utána ki kell hívni a hegyimentőket. Inkább zenei, mintsem katasztrofális.

Ajánlás

A Dynavoice őszintén szólva egy jó rendszer, de jelentősen eltérő (jó értelemben) karakter a hi-fi-ben, mint esetleg ugyanannak a családnak két gyermeke. Remekül szórakoztat a mélyértelmű mozifilmek, és koncert filmek megtekintésekor. Igényes kidolgozása folytán mérete nem uralkodik a szobán, természetesen nagyobb helységekben ajánlott, ahol a frontsugárzókat el lehet tolni a faltól egy méterre. Mindenképpen ajánlatos az X-Change változtatható szűrő alkalmazása, és a hangoló szivacsdugók használata. Nálam a felső két lyuk eltömése esetén jött kedvező hatás. Minden puding próbája az evés, a hangszóróké a meghallgatás. Ehhez minden feltétel adott a forgalmazó bemutatótermében, ahol már több ilyen rendszer gazdára talált.

Írta: Szabó Károly 

Forrás: www.digitalis-hazimozi.hu

Írta: Wes Philips

A Thiel Audio 3-as szériáját az élet más területéről talán a BMW M3-as szériájával lehetne összehasonlítani. Viszonylag megfizethető áron 100 százalék teljesítmény. A Thielnek is volt nagyobb szériája mint a 3-as, és természetesen olcsóbb is, de az igazi ikon a 3-as sorozat.

Gyanús nekem a dolog, hogy ez lehet Thiel Úr kedvence, de Ő maga ezt soha nem vallaná be. Mikor a CS3.7 bemutatóján mesélt nekem a hangfalról, a hangja megbicsaklott, mikor ezt mondta „Mindig is szerettem volna egy újabb 3-as sorozatú hangfalat” – és egy pillanatra eltöprengett. Természetesen folyamatosan dolgozik valamin. Mikor bemutatta a CS3.6-ost, már dolgozott a CS5.1-en, a CS7.2-n, és PowerPoint vázlatai voltak a CS2.3-ról, valamint a CS1.6-ról. Ezek mellett természetesen a mélysugárzó szériát is fejlesztette. Eléggé elfoglaltnak nevezhető ember. Másrészt Thiel Úr úgy fogalmazott, hogy nem lesz gyors, mire a CS3.7-et megépíti. „Semmilyen körülmények között nem szeretnénk a régi módon - külsős cégek tervei alapján, és OEM hangszórókkal – megalkotni a CS3.7-et. Magunk akarjuk megtervezni, a saját szánk íze szerint, majd meg is építjük. Jobb hangszórókat alkalmazunk, és merevebb kabinetet fogunk építeni.”

Úgy is mondhatnánk, hogy egy élet munkáját fogják bele építeni a CS3.7-be – Jim Thiel élettapasztalatát.

"Ha hátralévő életében boldog szeretne lenni"

 Bár a CS3.7 (12.900 EUR párban) különbözik az elődeitől, Thiel Úr nem akart teljesen tiszta lappal indítani. „Mivel nagyon jó a fázis/idő koherenciája, mindenképpen első rendű keresztváltót fogok használni. Mivel a 3.6-ost fogja leváltani, három utas hangfalat akarok készíteni. Nagyon sok dolgot tudtam arról, hogy mit akarok, egyetlen apró probléma az volt, hogy fogalmam sincs, miként fogom megvalósítani.” A CS3.7 jól felismerhetően Thiel. A süllyesztett front panel például minden Thiel álló hangfalban közös, ám a testvéreitől eltérően a 3.7 hajlított testet kapott, amely 15 réteg keményfa (nem MDF!) alumínium ötvözet gondolában. A felső rész különleges kialakítása nem csak a doboz merevségét növeli, hanem segíti az optimális diffrakciót. A front panel alumíniumból készült. A hangfal megjelenése mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ahogy nézem őket, Daleket látom a Dr Who-ból. A feleségem szerint elegáns, és neki jó szeme van ehhez. (ezt Ő mondja, nem kis önbizalommal)

A CS3.7 egy három utas hangfal, ám két-utasnak tűnik első ránézésre a forma. A középmagas driver a 10 inches woofer, és a 10 inches passzív radiátor fölé van beépítve. Minden hangsugárzót Jim Thiel tervezett, és az Ő specifikációi szerint gyártottak. Szerinte a legnagyobb áttörés a 4,5 inches közép, amelynek nincsen kónusza. Az alumínium membrán hasonlít egy ellapított fánkhoz – amelynek közepén a magas a töltelék. A teszt során derült ki, hogy az alumínium redőzött megjelenésének komoly szerepe van. „Lehetővé teszi azt, hogy nagyon vékony membránt használjunk, amely hűtésként is funkcionálhat, és ez nagyon jól közelít az ideálishoz. – mondta Thiel. „Soha nem hallott módon lineáris kb 20 kHz-ig. Tudni kell, hogy annyira nem egyszerű, mint amilyennek látszik, mert a driver komplex felépítésű. A membránt egy masszív 3 inches cséve, és erőteljes neodymium mágnes hajtja, amely kivételes erőre képes a kerület mentén.” Az 1 inches alumínium dóm magas is teljesen új. Öt neodymium mágnese van (négy sugárirányba, és egy tengelyirányba mágnesezett), amely Thiel szavait idézve „brutálisan megnövelte az érzékenységet, és csökkentette a torzítást”. Rámutatott arra is, hogy a lapos felület jobb, mint a hajlított membrán, mert elkerülhető általa a magas „átkiabálása”, amely rendszeres problémát jelent a hasonló felépítésű kombinációk esetében. A woofer is lényegében egy lapsugárzó, amelyet sugárirányba rendezett merevítőkkel láttak el. Ennek is 3 inches cséveteste van, amit egy hatalmas (5 lb) mágnes hajt. A középsugárzóhoz hasonlóan ez is Thiel nagylöketű, rövid csévés rendszerét alkalmazza meghajtásnak, amely a csévét mindig a mágneses tér optimális helyzetében tartja. Jim Thiel meggyőződése az, hogy a legtöbb hangszóró torzításának forrása az, hogy a csévetest kikerül az optimálisan elrendezett mágneses térből. Egy rövid csévetest könnyebben tartható bent a homogén mágneses térben, és a tekercs megfelelő kialakításával javítható a hatásfok. Mint mindig, a keresztváltó komplex első rendű szűrést alkalmaz, hiszen egy Thielről beszélünk.

Mindent elsöprő különlegesség

A felépítése viszonylag egyszerű – amennyiben egyszerűnek nevezhető egy döntött, aszimmetrikus, 45 inch magas, közel 42 kg súlyú eszköz. A CS3.7-est 1,5 méterre helyeztem el a front faltól, és kb 2,5 méterre ültem le tőlük. A fülmagasságom kb 10 cm-rel a magasak tengelyiránya alatt volt. (Thiel Úr azt mondta, hogy legalább 5 cm-rel a magas tengelyiránya alá kell ülni, úgy lesz ideális a pozíció.) Ezután beállítottam a CS3.7 masszív tüskéit. Ha kisgyermeke, vagy nagyobb testű háziállata van, A Thieltől rendelhet stabilizátorokat, amelyek megnövelik a hangfal alátámasztásának szélességét. Mivel nálam ilyenről nem volt szó, nem alkalmaztam ezeket. John Atkinson emlékezetes jótanácsa szerint a Thielt terelgetni kell, mint a malacot. Nem szabad túl kis teljesítményű erősítőre kötni. A tanácsot megfogadva 200 W csatornánkénti teljesítmény felett gondolkodtam (Thiel 100-600 W közötti erősítőt javasol). Van egy Ayre MX-R monoblokkom, amely 600 watt 4 ohmon, illetve egy Musical Fidelity Nu-Vista 300, amely 480 watt 4 ohmon. Úgy vélem, ennyi teljesítmény bőven elegendő lesz

A 3.7-et sokáig keményen kell járatni mielőtt igazán meghallgatná. Elsőre a hangját homályosnak, és csaknem irritálónak találtam, ezért mielőtt munkába mentem, mindig feltettem egy CD lemezt ismétlésre, és egész nap járattam. A következő hétvégén már figyelemre méltó változás állt be.

Feleségül venni, vagy elégetni

Van abban valami igazság, hogy a Thiel hangfalak hangja hasonlít egymásra. Artikuláltak, és következetesek a teljes átviteli tartományukon, de hajlamosan a hiperartikulációra, amit a kevésbé elnéző hallgatóság fényesnek nevez. A CS3.7 szerencsére ezt a tulajdonságot nem viseli. Az artikulációja rendben, és a hangja is nyugodt. A magas közép kombináció igazi áttörés volt Jim Thiel részéről. A Flor se Alazia hallgatásakor (The Manzanera Collection, CD Blue Plate/Caroline 1798) Phil Mazarena gitárjátékába fulladó Tiana Libertad hangja nagyon meleg volt. A £Que dolor! dalban egyáltalán nem lehet érzékelni a kemény hangkarakter. Helyes, ez így van rendben! Mikor elragadtatással ringatóztam  Zacareas Gómez Urquiza dalszövegére, még egy csodálatos felfedezést tettem. A CS3.7 varázsló módján olyan finom ritmikus információkat adott át, amelyeken más hangfalak általában csak átgázolnak. Néhány hangfal hangjában keresnem kell a ringatást, néhányban pedig a szelídséget. A Thiel megtalálta a mesterek finomságát. Az Anouar Brahem Trio Le Voyage de Sahar (CD, ECM 1915) lemezéről a Vague/E la nave va számban együtt játszik Brahem lanton, a zongorista Francois Couturier-rel, és a harmonikás Jean-Louis Matinier-rel. Ez egy olyan hangszer kombináció, amit el nem tud az ember képzelni, de Brahem a zseni, és nem én. Ez egy gyér felépítésű színpad, és a Thiel hallani engedte mindhárom zenészt egymás mellett.

Ahogy Couturier az arpeggiokat játszotta, az apadt, és dagadt. Martinier egyszerű akkordokat játszott, úgy kísérte. Mikor Brahem bekapcsolódott az arab lantján, Couturier a kísérete közben erőteljesebben játszott. Párbeszéd az arab rövidnyakú lant, és a zongora között. A dal egyszerűnek, szinte profánnak hangzik, és a Thiel olyan módon mutatta be ezt, ahogy még soha nem hallottam. A Vague egy részlete rám hozta a frászt. Feszülten hallgattam ahogy Brahem, és a zongorás válaszolgat egymásnak, amikor Matinier belépett a harmonikájával. Felugrottam, és felkiáltottam, mert olyan érzés volt, mintha idegen test materializálódott volna a nappalimban. Francis Bebey, John Williams' Magic Box (SACD, Sony 89483)"O Bia," zeneszáma megmutatta a Thiel lendületét. Cammogó trióként indul egy gitárral, egy basszussal.A téma végén Williams egy kis mágiával felpörgeti a ritmust, ami magával ragadja a többieket is. Jeff Buckley mondta egyszer nekem, hogy gitárral a kezedben olyan lehetsz, mint egy nagyzenekar. Az enyémben nem, ám Williams kezében igen. Miközben a Thiel az O Bia-val ringatott, feltűnt egy apró hiányossága. A legalsó regiszter nem volt olyan hatásos, mint ahogy azt megszoktam, különösen az oktáv alján. Lehetséges, hogy a CS3.7 nem igazán megy le 30 Hz alá eléggé hatékonyan, bár ez legyen a legkevesebb. Az első igazi hangfalam a Quad ESL-57 volt. A 30 Hz akkor még nagyon alacsonynak tűnt nekem, de mára már képes vagyok pontosan érzékelni, ha valami hiányzik az alsóbb tartományból. Önnek ez valószínűleg fel sem fog tűnni, ha nem megfelelő zenei anyagot hallgat.

Párválasztás 

Az Avalon Indras hangsugárzó októberi tesztje során röviden meghallgattam egy Thielt ami nálam volt. A két hangfal lényegében ugyanazokkal a hangzásbeli jellemzőkkel rendelkezik. Mindkettőre ugyanaz a kabát húzható rá; félelmetes tisztaság, és részletezés, de felesleges mennyiségű részlet bemutatás nélkül. A Thielekhez hasonlóan az Indras is sovány egy kicsit az alsó tartományban. Természetesen az alacsonyabb ára miatt a Thiel sokkal jobb vétel lehet. A szállítási határidők mindkét hangfal esetében ésszerűek. Az összehasonlítás referenciája a jól ismert Wilson Audio WATT/Puppy 8 rendszere volt, ami egy kompakt, magas minőségű monitor. Egy rövid dal tökéletesen illusztrálta a W/P 8-as nagyobb erejét a Dave Holland Quartett Conference of the Birds (CD, ECM 1027) lemezéről. A hangfal erőteljesebben mutatta be az alsóbb régiókat. A Holland nagy akusztikus mély leképzése pompás volt Sam Rivers, és Anthony Braxton fuvola, és szoprán szaxofon duettjén (oda-vissza kapcsolgatás szükséges, hogy észre lehessen venni a különbséget). Barry Altschul énekhangjával, haranggal, gongokkal, és marimbával kiegészítve a Thiel jobb munkát végzett, és harmonikusan szállította a részleteket. A Wilson rábólintott a beütésekre, és jobb sebességet mutatott. Duke Ellington's The Jaywalker (FLAC letöltés, HDTrack) lemezéről az A Chromatic Love Affair dalában ahol az alacsony mélytartomány fontos szerepet játszik, a Thiel kevesebb volt. Ugyanígy éreztem Paul Gonzales tenor szaxofon játékának bemutatóján is. A Thiel kicsit összenyomta Gonzales játékát, nem adta meg számára azt, amit megérdemelne. Másrészről viszont kiváló munkát végez – egy kicsit jobbat is, mint a Wilson – a fafúvósok belső hangjának bemutatásakor. A Wilson Francais Couturier zongorájának túl sok élénkséget adott a Vague/E la nave va dalban. Úgy éreztem, itt a Thiel jobb volt, látni engedte a zene szívét. Mit jelent ez? Semmi gond nem volt a holografikus leképezéssel, és a színpad leképzéssel – ez mindkét hangfalnak jól ment – ám a Thiel egy leheletnyivel jobb volt. A szappan buborék lehetne a legjobb hasonlat. Ha megpróbálod elkapni, kidurran. Lehetséges, hogy jobb lenne a Thielt oda helyezni ahová való, és úgy vizsgálni, mint ahogy egy high-end hangfalat szokás.

Phil Manzanera Flor de Azalia hallgatásakor nem voltam elégedett a Thiellel. Tania Liberdad hangja viszont annyira meleg, hízelgő, és valóságos volt, hogy teljesen elolvadtam. Ha az énekhangot szereti – főleg, ha a női énekhangot – meg kell hallgatnia ezt a hangfalat.

Az elsietett házasságot megbánhatja

Az összefoglalónkban általában listába szedjük a pozitív, és a negatív tapasztalatokat, az ár/érték arányt, és mondunk néhány rövid, velős megjegyzést. Ha ezt várják tőlem, most csalódniuk kell. Nagyon, nagyon beleszerettem a Thiel CS3.7-be. Nem tökéletes, de a legfőbb problémájának mondott mélyhang leheletnyi hiánya fel sem fog tűnni sok hallgatónak. Ha az legalsó regiszter ereje hiányzik, azt egy jó mély sugárzóból pótolhatjuk, melyből akár a Thiel is kínál remek darabokat. Ha belegondol, hogy mennyi pénzt takarít meg azzal, hogy a Thielt választja, ez kacagva belefér, hiszen az ára fele, vagy harmada azoknak a hangfalaknak, amikkel összehasonlítottam. Azt természetesen nem mondhatom, hogy a 12.900 Euró-s ár olcsó. Mindössze annyit állítok, hogy ahhoz, hogy még egy ilyen jó hangfalat mint a Thiel CS3.7, kétszer, háromszor többért lehet csak találni Megjegyezném még: Amennyiben az Ön által használt erősítő, vagy receiver például csak 150 wattos csatornánként, nem fogja meghallani, amire a CS 3.7 képes. A Stereophile olvasók rendszeresen megrónak azért, mert túlságosan együtt élek a hangfalakkal. Aki csak megfigyeli a hangfalat, az olyan, mint a sikertelen házasság. Tipikusan sem veled, sem nélküled helyzet. Lelkük rajta, és próbáljanak boldogok lenne így. Én viszont nem tudom, hogyan legyek boldog, mert úgy érzem, nem tudok élni a Thiel CS3.7 nélkül. Ez lesz az a hangfal, amely életem hátralévő részében boldoggá tesz.

Műszaki adatok:

Három utas, álló hangfal. Driverek: 25 mm-es alumínium dóm magas, amely koncentrikusan ráépített 4,5 inces lapos alumínium középsugárzóba van foglalva. 10 inches (254 mm-es) lapos alumínium woofer, 10 inches (254 mm-es) lapos alumínium passzív radiátor.

• Keresztváltó meredekség: első rendű szűrők
• Frekvencia átvitel: 33Hz – 26 kHz +/- 2 dB
• Fázis átvitel: +/- 10 fok minimum
• Impedancia 4 ohm nominális, 2,8 ohm minimum.
• Érzékenység: 90 dB/2,83V/m
• Javasolt erősítő teljesítmény 100 – 600 W
• Méretek: 1140x320x540 mm
• Súly 41,5 kg
• Kivitel: dió, fekete kőris, cseresznye, tölgy, juhar, illetve plusz költségért egyéb is rendelhető

Mérési adatok:

A Thiel CS3.7 érzékenysége 90dB/2,82V/m gyárilag. Az én B-súlyozású tengelyirányban végzett mérésem szerint egy kicsit magasabb, mint a megadott érték. Én 90,7dB/2,83V/M értéket mértem a DRA Lab MLSSA rendszerével. Ez jelentősen javítja a Thiel magas átvitel értékét (lásd a grafikont) A megadottnál magasabb érzékenység jó dolog, mivel a Thiel impedanciája 2 és 3 ohm között marad a legtöbb frekvencia tartományban. A fázis fordítása 40 fok 60 Hz-en, 3,8 impedancia érték mellett. Thiel 4 ohm névlegesre specifikálta a hangfalat, és 2,8 ohmot adott meg mint minimál impedancia érték. Én úgy mértem, hogy a minimál impedancia 2,4 ohm 125 Hz-en. A két érték közötti különbség nem szignifikáns, egy megfelelő minőségű erősítő probléma nélkül kezeli

Thiel impedancia (folytonos vonal), és fázis (szaggatott vonal) görbéje a frekvencia függvényében

A kilengések lágyak, de találtam néhány rezonancia pontot a kabinet falán. A lenti ábrán látható spektrum ábrán figyelhető meg a jelenség kialakulása. Nem jelentős mértékű, ám úgy alacsony, mint magas tartományokban észlelhető

Összegzett spektrum diagram mérés mód. Az érzékelő a front panel közepére helyezve, MLS vezérlő feszültség 7,55V, mérési sávszélesség 2 kHz

Egy olyan hangfal esetében mint a Thiel, amely döntött előlappal, és elsőrendű szűrőkkel épített, fontos az hogy az átvitelt tengelyirányban kell mérni, mert így érkeznek a mérőmikrofonba (és a fülbe is) a különböző hangtartományok ideális módon. Az impulzus átvitelt ilyen mérés beállítással végeztem. A távolság 1,3 méter volt a magas sugárzó tengelyének irányában. Éles, 3,8 msec kimenet volt mérhető a magas/közép kombináción, de ez gyorsan csökkent. A másik emelkedés 4,2-5 msec idővel már jóval kerekebb volt, és lassabban csökkent. A tengely 1,1 méteres magassága valószínűleg túl sok ennek a hangszóró egységnek

Step átvitel tengelyirányban, 1,3 méter távolság, 5 msec időkorlát, 30 kHz sávszélesség

A mikrofon 15 centivel lejjebb mozdítva, a lenti ábra szerinti átvitelt mértem. Még mindig mutat egy jelentős túllövést, de mindhárom sugárzóból egyidőben érkezett meg a hang a mikrofonba, ami kimagasló idő koherenciát jelent. A mikrofont tovább mozdítva a mélysugárzó hangja egy kicsit korábban érkezik meg (nem mutatja az ábra). 34 fokos tengelyt alkalmaztam a mérésnél a padlóhoz képest, a hangfal idő koherenciája meghatározásakor. Ezt a magasságot a Home Theater senior szerkesztője Tom Norton határozta meg, amikor még a Stereohile-nél dolgozott az 1990-es évek közepén (Ő határozta meg azt, hogy az alacsonyabb, vagy magasabb emberek ülő helyzetű fülmagasságához ezt a tipikus értéket célszerű alkalmazni)

Thiel CS3.7 Step átvitel magas tengelyirány, 1,3 m távolság, 5 msec időkorlát, 30 kHz sávszélesség

A lenti ábrán a frekvencia átvitelt figyelheti meg a magasság függvényében. Ha magasabban ül, a magas, és a mély energiákat határozottabban fogja hallani. 86 cm magasság alatt már sem a magas/közép, sem a mély arányai nem megfelelők

Frekvencia átvitel a magasság függvényében. Távolság 1,3 m, pozíció 15 cm-rel a tengelymagasság alatt

A fekete görbe a CS3.7 300 Hz alatti átvitelét mutatja meg optimális tengelyirányban, kb 30 fokos vízszintes szögben. Csekély mértékű emelkedés , majd csökkenés látható az oktáv felső részén. Ez nem fogja az érzékenység mérést jelentősen befolyásolni. Mivel kíváncsi voltam arra, hogy színez-e a Thiel, vagy sem, több mérést is elvégeztem. A zöld a közép, a kék a woofer, a piros a passzív radiátor átviteli görbéje. Annyi látható az összegzett ábrákon, hogy a passzív radiátor 31 Hz-re van hangolva, amúgy gyakorlatilag 35 Hz-ig lineáris az átvitel. Az átfedéseket az elsőrendű szűrők alkalmazása okozza.

A hangfal vízszintes irányszöge is befolyásolja a kiegyenlített hangzást. A lenti ábrán a CS3.7 diszperziós görbéit láthatja. Jól látható, hogy a Thiel rengeteg magas frekvenciás energiát terít szét a szobában, emiatt az akusztikusan csillapított szobák jobb hangzást produkálhatnak, mint a normál élő lakások. A normál lakásokban többféle objektum is visszaverheti a magas tartományt, amely befolyásolhatja a pontos térleképzést.

A lenti ábrán a Thiel átvitele látható 1/6 oktávval mérőszobában

Azok a hangfalak amelyek első rendű szűrőket alkalmaznak, nagyon gyakran küzdenek frekvencia domain problémával, és ez jól láthatóan megjelenik az idő koherencia grafikonon. A fentiekből látható, hogy megfelelő tervezéssel ez a jelenség kiküszöbölhető. A Thiel CS3.7 a legjobb választás úgy tervezési, mint kivitel szempontból.

Csodálatosan megépített hangfal – John Atkinson

Forrás: Stereophile.com

Egy gigantikus házimozi rendszer

Megszolgálhat-e egy 24.000 Euro-ba kerülő házimozi rendszer minden egyes befektetett Eurot? Igen, ha egy Quadralról beszélünk.

Az Audiovision szerkesztősége mélyreható vizsgálatnak vetette alá a Quadral Aurum termékcsaládot. A vizsgálat apropója az volt, hogy a hannoveri bázisú cég elküldte nekünk a második legnagyobb, Aurum szériás szettjét tesztelésre. A Vulkán teljesen felújított verzióját most Aurum Vulkan VIII R-ként hívják, és a gyártó rögtön négyet küldött ebből a 122 cm magas 55 kilós (8000 Euro per pár) álló hangfalból, hogy teszteljük mint front, és háttér hangfal. A négy Vulkan nem kisebb kiegészítőkkel érkezett, mint a Center Titan Base (5000 Euro), és egy Orkus mélysugárzó (1500 Euro).

A technológia:

A Vulkan esetében a megújulást szó szerint kell érteni. Az egyetlen részegység, ami megmaradt az előd modellből a közép szekció, minden mást lecseréltek. A megújult hangfalban két darab 20 cm átmérőjű drivert építettek be a mélytartomány megszólaltatására. Virtuálisan a két sugárzó felülete megegyezik egy 30 cm-es hangszóróval, amit az előd modell használt. A változtatás viszont nagyobb gyorsaság elérését tette lehetővé. Természetesen ez azt is jelentette, hogy a hangfal teste vékonyabb lehet. Korábban, amíg a nagyobb méretű drivereket alkalmazták, azok a front panelre voltak közvetlenül rögzítve. Manapság, a kisebb méretű sugárzók alkalmazása miatt lehetőség van süllyesztve beépíteni azokat, így egy kis méretű nyomókamra alakítható ki, amely kedvezően befolyásolja az alsóbb régiók átvitelét. Tanítani lehetne a Quadral szerelési módját, mert a vékony gumi szalagokkal védett téglalap alakú nyílás látványosságnak sem utolsó, ahogy uralja a megjelenést.

Hátrafelé a wooferek mint hagyományos bass reflex rendszerben dolgoznak, és a pontosan méretezett kicsatoló csőnek köszönhetően a csőhang teljesen elmaradt. A mélyekhez hasonlóan a 17 cm átmérőjű középsugárzó is egy Altima nevű speciális membrán anyagot alkalmaz. Az anyag alumínium, titán, és magnézium ötvözet, amely mindhárom anyag ideális jellemzőjét egyesíti magában. A maradék membrán rezonanciát a kabinet, és a frekvencia váltó szűrő szűnteti meg. A középsugárzó egyébként ugyan az, mint amit a top modellben, a Titan VIII-ban alkalmaznak. Megegyezik a magas is, amely egy igazi ribbon. Az áramvezető fólia rétege alumínium. 

Ribbon magas:

Elméletileg a Quadral által használt ribbon rettenetesen egyszerű szerkezet. A hangjel árama átfolyik a vékony alumínium lapon, és ennek hatására az mozgásba jön az erős mágneses térben. Mint minden csúcskategóriás hangszóró modell esetében, itt is igaz, hogy az ördög a részletekben lakozik. Az alumínium fólia extrém alacsony, mindössze néhány milli ohm impedanciájú, amit normál erősítővel meghajtani képtelenség. Szükség van tehát egy trafóra, amelyet mint átalakítót ismerünk, és szerepe az impedancia illesztés. A transzformátoron keresztül már lehet erősítőre csatlakoztatni a hangszórót. Emellett, az alumínium fólia felfüggesztés módja, és a redőzés is befolyásolják a hangminőséget. Természetesen megfelelően erős mágnesre is szükség van, hogy a ribbon elegendő hangerősséget tudjon generálni. Végül, de nem utolsó sorban a fólia mögötti kamra szigetelésének módja, amely persze nem rezonancia és visszaverődés mentes. A ribbon alkalmazásának előnyei viszont messzemenően meghaladják a hátrányait. Például a membrán mozgó tömege extrém alacsony, amely kimagasló impulzus átvitelt tesz lehetővé. A membrán rezonancia megoldott, mivel a teljes felületen folyik az áram, ami a fóliát tökéletesen homogén módon mozgatja. A ribbonokban alkalmazott membrán felületek lehetnek egészen kicsik is, amely lehetőséget ad a terjedés irányának beállítására. A speciálisan hosszú formatervek, mint amit a Quadral is használ, széles sugárzási karakterisztikával készülnek. Fontos tudnivaló, hogy neveznek néhány magnetosztatikus alapon működő magas sugárzót is ribbonnak, ám ezek műanyag fóliára gőzölt fémréteget alkalmaznak.

A Center Titan Base direkt leszármazottja a Titan VIII-nak. Az alap kiépítés megegyezik a zászlóshajóval, mindössze a hangerősség alacsonyabb. A mérete ennek ellenére hatalmas. Nehéz elképzelni egy lapos képernyős TV alá falra szerelve. Az igazság az, hogy ezeket valójában projektorok, vagy XXL méretű megjelenítők kiegészítőjének tervezték. Emiatt aztán nem mozgathatók, vagy helyezhetők el könnyedén. Ha például a földre helyezi, vagy rátolja a falra, a keletkező mélyhang emelést kompenzálnia kell az AV erősítőn. Az ultra mély tartományról két Quadral mélysugárzó gondoskodik a rendszerben. Az Orkus németül alsó világot jelent, a magyar megfelelője talán a szakadék, vagy a mélység lehetne, ha mindenáron le kellene fordítani. Ezt a hatást egy 32 cm átmérőjű hosszú löketű, lefelé fordított driverrel éri el. A padlótól való megfelelő távolságot négy vaskos láb biztosítja, amely stabilan bele van rögzítve az alaplapba. A megfelelő erőről egy beépített 500 watt szinuszos erősítő gondoskodik.

A körülölelő hangzás minősége:

Abszolút példaértékű, hogy alig van eltérés a Vulkan álló doboz, és a Titan Base center hangzás stílusa között. Egyetlen apró eltérés az, hogy a center 600 Hz körüli tartományban kicsit letörik, ám ez inkább a mérés során derül ki, mint hallgatáskor. Mikor rákérdeztünk a jelenségre Sascha Reckertnél, Ő megnyugtatott minket, hogy minden rendben, ez normál jelenség. A center műszaki leírása: Két nyomókamrát alkalmaz az egység. A közép ebből hasít ki egy kis darabot, amely hangelnyelő anyaggal van kitömve.  A Titan Base center minden irányba kimagasló hatásfokkal teríti szét a hangot. Ez példaértékű, és más center a közelébe sem érhet. A két woofer 30 Hz-ig megy le, és a hangnyomás értéke 112 dB még ezen az alacsony frekvencián is. Akár arra is gondolhatnánk, hogy a rendszer 8 darab 20 cm-es woofere, és a két darab 25 cm-es center woofere bőségesen elegendő mélytartományt képes létrehozni. A két Orkus mégis kellett a házimozi hangeffektek, de még a zenei anyagok hallgatásához is. Mikor a két mélysugárzót a frontok közvetlen közelébe helyeztük, és a large beállítást választottuk a receiveren, a mélytartomány hihetetlen hatásvadászatot rendezett. A Terminator utolsó részének egyik jelenetében egy harci repülő üldöz egy teherszállítót. A lelket is kirázta az effekt belőlem!

Természetesen a mélyhang átvitel nem az egyetlen erőssége az Aurum rendszernek. A Ratatouille nézése közben, mikor Remy gyógynövényeket kér az idős hölgytől, a hangtónus nagyon visszafogott volt. A hangok tiszták, és természetesek, a környezet zajai is tisztán hallhatók. Ha még közelebbről hallgatja, a jelentéktelenek tűnő hangok is részletezők, minden magas részlet kiválóan hallható, és nem bántó. Mindezeket a nyugodt tónusokat egy pillanat alatt elfeledi, mikor fegyverdörrenések hallatszanak, és az idős hölgy kiabálni kezd, illetve mikor Remy az életéért küzd a csatornában. Soha nem fog belefáradni a rendszer hallgatásába, bármilyen hosszan is élvezi. A rendszer négy meghatározó hangfala a front és háttér pozícióban lévő álló egység. Tökéletesen alkalmazhatók a multicsatornás zenehallgatásra. Például az Apalachian Spring Aaron Copland vezénylésével, a San Francisco Szinfónikusok előadásában rengeteg élményt adott. A hegedű hangja élethű volt, nélkülözött minden üvegszerű érzést. Ha kellett lágyan, ha kellett agresszívabban szólalt meg. A keményebb zenék kedvelőinek javasoljuk az Away from the Sun felvételét a 3 Doors Down előadásában. A kemény gitár rock bemutatása közben a Quadral igazán megmutatja majd, hogy mire képes.

Sztereó hangminőség

A Vulkan VIII R hangja akkor is élvezetes, ha normál sztereóban hallgatja. Itt inkább visszafogottnak tűnik, ha például az All for the Feeling Clair Marlos hosszú dala van terítéken. Valódi részletező, nagyon precíz, ami a teljes hangtartományra kiterjed. Egy extrém valóságos háromdimenziós színpadot mutat be a Jazz at the Pawnshop hallgatásakor. Ha becsukja a szemeit, ott érezheti magát Koppenhágában, a jazz klubban, miután kizárta a valóságot.

A downfire mélysugárzó előnyei:

Ha a driver nem látható szemből, vagy a házon belül található, lehetséges, hogy downfire rendszerű. Ha a doboz alját megvizsgálva feltűnik a hangszóró, biztos lehet a dologban. A downfire rendszerű szubok minden esetben meghatározott hosszúságú lábakon állnak. A Quadral mint minden más gyártó masszív, tömör lábakat alkalmaz, amely garantálja a stabilitást. A rendszer legfőbb előnye egyben a hátránya is. A hangforrás nagyon közel van a szoba padlójához, amely egy hang visszaverő felület. A szoba akusztikus jellemzőitől függő módon ez lehet előny, de jelenthet hátrányt is. Néhány szobában az akusztikus hatás erősebb, máshol gyengébb. A hangfal mozgatásával lehet megkeresni az ideális pontot. Másik előnye ennek a rendszernek, hogy a Quadral hasonló méretű nyomókamrát használ, a front sugárzóiban, mint a mélysugárzó és a padló közötti távolság. Ez nem egy erőteljes effekt, gyakorlatilag alig hallható a mélyhang tartományban. A downfire rendszerű mélysugárzók impulzus átvitele elméletileg jobb, mint ha az oldalán lenne a sugárzó felület. A jelenség a Föld mágnesességével magyarázható. A mélysugárzó membrán felgyorsításához a Föld mágnesességét meghaladó impulzusra van szükség, ha a driver vízszintesen áll. Ez a mindenképpen késést okoz a hangban. A downfire rendszerű elrendezésben ez a jelenség még gyorsabbá teszi a mozgást, amely javítja a részletek bemutatásának képességét.

AV összefoglalás:

Az Audiovision fennállása óta még soha nem tesztelt rendszert, amely ezt a természetességet, és simaságot volt képes bemutatni anélkül, hogy rontott volna a részleteken. Ez a hangrendszer a Quadral művészi szintű hang tervezését dicséri. Az Aurum 5.2 rendszer 94 pontot kapott, amely a 24.000 Euros osztályban az első helyre emelte. Kiváló minősítést ért el a referencia osztályban 

Műszaki adatok: 

Ár szettben: 24.000 Euro

Kivitel: magas fényű fehér, vagy fekete

Méretek front: 122x28x50 cm 55 kg

Méretek center: 39x80x44 cm 49 kg

Méretek háttér: 122x28x50 cm 55 kg

Méretek mélysugárzó: 43,7x40x50 cm 31,6 kg

Front/center/surround technológiák:

Rendszer: Mindegyik 3-utas

Minimum impedancia: 3,43 ohm/3,64 ohm/3,43 ohm

Érzékenység: 85,1 dB/87,3 dB/85,1 dB

Kettős erősítés: mindegyiken lehetséges

Mélysugárzó technológia:

Rendszer: Bass reflex

Távvezérlés: nincs

Beépített erősítő: 500 Watt

Membrán átmérő: 32 cm

Fázis: Átkapcsolható 0-180 fok között

Aluláteresztő szűrő: folyamatos szabályzású

Értékelés:

Hangminőség 5.2 csatorna: Nagyon jó 56/60

Semlegesség 11/12

Dinamika: 11/12

Beszéd érthetőség: 11/12

Bemutatás mód: 12/12

Mélyátvitel: 4/4

Front alsó határfrekvencia: ¾

Maximális akusztikus mélytartomány nyomás: 4/4

Sztereó hangminőség: Nagyon jó 23/25

Semlegesség 5/5

Dinamika: 4/5

Beszéd érthetőség: 4/5

Bemutatás mód: 5/5

Mélyátvitel: 5/5

Front alsó határfrekvencia: ¾

Felhasznált anyagok, és a kivitel minősége: nagyon jó 10/10

Konfiguráció: nagyon jó 5/5

AV értékelés: kiváló 94 pont a 100-ból Referencia osztály

Quadral Aurum Vulkan szett:

+ Nagyon természetes hang

+ A magas tónusok finoman definiáltak

+ Nagyon magas maximális hangerősség

+ Gazdag és nagyon tiszta mélytartomány

- A center mérete megnehezíti az elhelyezést

Írta: Ed Selley

Agilis, és hiteles. A Quadral tetszetős kivitelű 10 inches mélysugárzójának zenei ambíciói vannak.

A német Quadral márkanevet néhány évvel ezelőtt kezdték árulni az Egyesült Királyságban. Mára a kínálatuk olyan innovatív hangfalakat tartalmaz, amelyek akár a multicsatornás, akár a sztereó rendszerekben megállják a helyüket. Természetesen mélysugárzók is találhatók a palettán. A Qube 10 egyike ezeknek.

Ahogy arra a neve is utal a Qube 10 egy darab downfire 10 inches drivert tartalmaz., amelyet egy hátsó port egészít ki. A lapos kicsatoló nyílás alkalmazása mögött az a gondolat lapul, hogy használatával elkerülhető a kör alakú hangoló csövek jellegzetes csőhang jelensége, de a felhazsnálásuk megegyező.

A beépített erősítő 200 wattos D osztályú, és semmi nem utal a Quadral műszaki ajánlásaiban az alulméretezésre. Úgy tűnik, hogy a viszonylag nagy méretű dobozba szerelt hangszóróból így lehet a legtöbbet kihozni. A kezelő elemei megfelelők. Vonalszintű, és nagy jelszintű bemeneteket kínál, emellett keresztezési frekvencia, és fázis beállítás lehetőség is van rajta. A hálózati feszültség választó kapcsoló azt sugallja, hogy akár világutazók is választhatják. Mint minden más termék amit a Quadraltól láttam, ez is extrém gondossággal, és minőségében tökéletesen megépített darab. A hibátlan fényezés mély csillogása, és a front panel szálcsiszolt acél lapja, kifogástalan kivitelű. Nyugodtan nevezhető vonzónak.

Stabil fiú

A Qube 10 egy kicsit becsapós, mert soha nem érzi olyan erőteljesnek, mint amilyen valójában. Nagyon sok függ attól, hogy a kezelő elemeket hogyan állítjuk be. A doboz teljesen semleges, akár milyen keményen hajtom, csak a hangszórót lehet hallani. A The Impossible hallgatásakor a Qube 10 nem verte meg minden vetélytársát abszolút mélység érzetben, de a bemutatás módja részletező, és gyors. Igen, meggyőző volt a kiegészítés módja, ám úgy érzem, hogy kicsit vonakodik odatenni magát, amikor szükség lenne rá. Nehéz illetlen megnyilvánulásokra provokálni. A cunami igazi vadságának bemutatása ezért nem sikerült tökéletesen. A részletgazdagság jól hallható, a Quadral képes különbséget tenni az apró tónus, és hangmagasság változások között. Az Elementary TV sorozat hallgatásakor ugyanezt a kifinomultságot mutatta. A hanganyagot pontosan a fenti filmnél leírt kontrollált, és tiszta bemutatás móddal szólaltatta meg.

Ez a gyorsaság és nyugalom viszont azt jelenti, hogy a Quadral szereti a zenét, és nem igényel semmiféle jelentős módosítást a beállításokban. A hangszóró sebessége a mélyeket a megfelelő pillanatban szólaltatja meg, és a komplex hangok finom részleteit is jól kezeli. Ismét úgy éreztem, hogy a Quadral nem akarta megmutatni az igazi erejét, ám ez bevállalható kompromisszum lehet bármely vásárló számára, aki ebben a piaci szegmensben keres egy jó mélysugárzót. A Qube 10 nagy előre lépés lehet bármely más elődmodellhez képest, amit korábban Quadral kínált. Ezt a kedvező piaci fogadtatása is jelzi. Gyönyörűen megépített darab, nagyon jól mutat a legtöbb szobában. A bemutatás módja kifinomult, ezért ha egy mindenevő készüléket keres a rendszerébe, ami a filmektől a zenehallgatásig bármire megfelel, nagyon jó választást jelenthet. Csak az abszolút izgalom csekély hiánya az, ami egy kicsit ellene szólhat.

HCC értékelés

Quadral Qube 10

Ára: kb. 525 Font

 Előnyök: kontrollált, részletező, civilizált bemutatás mód, kiváló minőségű kivitel, elegáns megjelenés, megfizethető

 Hátrányok: Az alsó tartományban egy kicsit hiányzik belőle egyfajta izgalom, viszonylag nagyméretű doboz

Teljesítmény: 4/5

Kivitel: 4,5/5

Tartalom: 4/5

Összességében: 4/5

Forrás: HomecinemaChoice.com

írta: Piero Gabucci

A Thiel CS2.7 álló hangfal bemutatása

Nagyon kevés hangfal készítőt (szándékosan ezt a kifejezést használom, mert a gyártót nem tartottam helyénvalónak) övez akkora tisztelet és megbecsülés, mint a Thiel Audio-t. Mostanáig a Thiel hangfalakkal kapcsolatos tapasztalataim nem voltak egyebek mint hogy kiállításokon, vagy mások otthonában meghallgathattam néhány terméküket. A legjobb anekdótám a néhány évvel ezelőtti CES kiállításon keletkezett, amit most megosztok Önökkel. A Bryston standján a gyártó a Bryston erősítőket, és az új Bryston média lejátszóját egy Thiel CS2.4 mutatta be éppen a Crash Test Dummies Superman Song című dalával. Le voltam nyűgözve. A Bryston figyelemre méltó elektronikája ezzel a hangfallal Brad Robert hangjának mély baritonját olyan textúrával, és valóságos módon mutatta be, hogy a Thiel számomra a kiállítás abszolút kedvencévé lépett elő.

 2007 környékén Thiel bemutatta a CS3.7-et, amely akkor is, és ma is egy elképesztő hangfal volt. A legnagyobb jelentősége abban rejlett, hogy szakítottak a korábban alkalmazott OEM gyártás stílussal, és Thiel saját tervei alapján készített hangsugárzókat kezdtek alkalmazni. A 3-utas design a legtisztább módon Thiel. Lágy, lekerekített, mégis erőteljes forma, amely Thiel magas és középsugárzó egybeépített konfigurációját tartalmazza. A CS2.7 megfizethető csomagban kínálja az erényeit.

Műszaki adatok: 

Kivitel: 3-utas, passzív radiátorral

Driverek: 1 darab 1 inches alumínium dóm magas, 1 darab 4,5 inches alumínium kónuszos közép, 1 darab 8 inches alumínium membrános woofer, és 1 darab ovál passzív radiátor

Átviteli frekvencia tartomány: 35 Hz – 20 kHz +/- 2,5 dB

Névleges impedancia: 4 ohm

Érzékenység 87 dB 2,83V@1 méter

Javasolt erősítő teljesítmény: 100 – 400 watt

Méretek: 106x28x42,5 cm

Súly: 35 kg

Pár ár: 7.999 EUR

Design:

A CS2.7 megjelenése jellegzetes Thiel. Azonnal látható rajta a CS széria minden jellegzetessége. A tervezés módjával Thiel a régi mondást hangsúlyozta, miszerint a formának, és a funkciónak egyesülnie kell a termékben, mert csak ez teheti sikeressé. Ennek szellemében tervezte a hangfal dobozát, a beépített drivereket. Nincs benne semmi meglepetés, ez egy hangfal, amit azonnal mindenki felismer. A CS2.7 egy 3-utas, egy métert meghaladó magasságú, 35 kilós álló hangfal. A kabinet anyagában megegyezik a CS3.7-tel, amely többrétegű keményfa (nem MDF, amit manapság általánosan használnak, mert könnyen megmunkálható). A részletek kidolgozása kifogástalan. A sötét cseresznye furnér bevonat csodálatosan hajlik rá a front panelre, ahol a porvédővel találkozik. A felső rész matt fekete burkolata elől és hátul végig lefut, emiatt nekem még a CS3.7-nél is jobban tetszik – bár lehet, hogy ez erősen szubjektív. A front panel enyhén hátrafelé dől kb. 15 fokban, amelyre azért van szükség, hogy a különböző hangtartományok egyidőben érjenek a hallgató füléhez. Ez az idő koherenciának egy kritikus eleme. Ennek megfelelően a lekerekített sarkok csökkentik a káros visszaverődéseket, így csak a front panel felülete dominál még a nagyméretű woofer esetében is. Itt találkozik a forma, és a funkció.

Általában nem sokat érdemes beszélni egy porvédőről, de Thiel egy szélvédőhöz hasonlatosra tervezte. Mivel a megjelenést befolyásolja, mágnesek tartják a helyén, és nem csapokat alkalmaztak, amelyek általában elcsúfítják a látványt. A CS2.7 rendszerének, és Thielnek a szíve a magas/közép kombináció, amelyet koaxiális rendszerként ismerhet. Az 1 inches magas, egy 4,5 inches középbe van koncentrikusan beépítve.  Mindkettő alumíniumból készült, amely merev és könnyű, ami javítja a sebességet, és a pontosságot. Egy közös alumínium ötvözet házban ülnek, és mindkettő erős neodymium mágnest alkalmaz. Ez segít a torzítás alacsony értéken tartásában, és a kilengés alacsony szinten tartásában. A leginkább figyelemre méltó dolog a közép hullámos felületű membránja. A bordázott kivitel merevebb, csökkenti a káros elszínezést, emellett egyenletesebb frekvencia menetet biztosít.

Ebben a hangfalban Thiel nem alkalmazta a CS3.7-ben bemutatott csillag alakú nagyméretű woofer elrendezést. A CS2.7 8 inches alumínium membrános mélye 2 inches átmérőjű lengő csévét alkalmaz, amelyet a passzív sugárzó radiátor egészít ki. A hátlapon egy pár jó minőségű csatlakozó bemenet van lent elhelyezve. A CS2.7-et állítható tüskék támasztják meg.

Setup:

Ezeket a 4 ohmos hangfalakat meg kellhajtani, ezt mindenhol éreztem. Most, hogy a Thiel nálam van, meg is tudom erősíteni, hogy nagyon igaz. Attól függetlenül, hogy a gyártó 100 wattos minimális csatornánkénti teljesítményt javasol, mindent be kellett dobnom, hogy dalra fakadjanak. Nem ez az első esetem. Ugyanígy jártam a KEF Reference 205, és a Canton 5.2DC álló hangfalakkal is, tehát a Thiel nincs egyedül ezzel a tulajdonságával. Mégis annyiban különbözött tőlük, hogy a jóból nagyszerűbe ment át, míg a többiek csak csekély mértékben változtak.

Elismerem, hogy beleszerettem a CS2.7 hangjába. A legjobbat a csöves erősítők közül az Onyx erősítővel mutatta akár használtam a Musical Fidelity Superchargert, akár nem. A legtöbb esetben a Parasound Halo A21 erősítőt használtam a P3 előfokkal. Mivel viszonylag hosszú ideig volt nálam a hangfal, közben a Parasound elküldte nekem a P5-öst is tesztre. Hatalmas előre lépés volt a P3-hoz képest, ám ez egy másik történet. Műsorforrásként egy Marantz SACD lejátszót, és egy OPPO BluRay lejátszót alkalmaztam. A nagy felbontású fájlokat egy Benchmark DAC-on keresztül játszottam le, de ezek mellett használtam még a Mass Fidelity Relay nevű Bluetooth egységét is. Természetesen ezek is más történethez tartoznak. Minden kábel, az USB-től kezdve a hangszóró kábeleken át, az interkonnektek, valamint a legtöbb hálózati kábel is a Transparent Audio terméke volt. A saját szerény méretű hallgató szobámban nem mondhatnám, hogy kritikus lett volna a CS2.7 elhelyezése. Úgy találtam, hogy a tengelyiránytól való eltérés szinte nem is befolyásolta a hangjukat, mert rendkívül egyenletesek. Hozzávetőleg 2,4 méterre helyeztem el őket egymástól, enyhe befelé forgatást alkalmaztam, és a hallgatási pozícióm kb 2,7 méter távolságra volt. A hátsó faltól kb 60 cm, míg az oldalfalaktól kb 46 centi volt a távolságuk.

Meghallgatás:

Tudni kell, hogy ez egyáltalán nem egy nyugis, vagy fesztelen hangfal. Az érettség itt nem nevezhető túlzásnak. Valójában minél jobban hajtja, annál jobbat mutat. A melegség, mint karakterisztika távol áll a CS2.7-től, amely azt sugallja, hogy nem annyira sima, ám a hangja mégis a teljes tartományban pontos a részletek tekintetében, és jól átlátható. Alig csillog, még a sziszegő hangokon sem, ezért soha nem fáradtam bele a hallgatásába. Mint már mondtam, már megtaláltam a preferenciámat egy csöves erősítő személyében, ám ekkor fel kellett adnom az átvitel aljának gazdagságát. A Thiel 2.7 játéka hatalmas, tágas, mégis megvan benne a részletek finomsága. A közép tartomány tiszta, a mélyek feszesek, és kontrolláltak. A kontrollált itt a kulcsszó, mivel a teljes frekvencia spektrumot úgy mutatta be, hogy nem találtam benne semmi hibát. Még soha életemben nem hallottam ennyire kiegyenlített frekvencia menettel rendelkező bemutatót. A CS2.7 minden felvételemen teljes dinamikát mutatott. A hangszerek tonális minősége kiváló, a zongora hangja testes, az akusztikus gitár meleg, az elektronikus gitár éles és tiszta. Nem tudtam ellenállni, mikor Alison Krauss és az Union Station élő felvételének játékán, ami kiemelte a banda Bluegrass gyökereit, de előjöttek a régi emlékek. (Teljesen lényegtelen, ám engem azokra a főiskolás időkre emlékeztetett, amikor a barátnőm édesanyja játszott le Bluegrass zenét kazettáról nekem. A hölgy minden egyes műsorszám kezdetén tapsikolt, és azt mondta, hogy ez a kedvence.) A felvétel remek, Alison hangja édes, még a légzése is hallható, emellett a hegedű, a gitár, és a bendzso játéka teszi rendkívülivé.

Az énekhang amit otthon hallgattam a fátyolos hangú Linda Ronstadt, és Nora Jones, és a mély gazdag hangú Johnny Hartman.

Az 1963.-as Johnny Hartman felvétel újra kiadott vinyl lemezén az I Just Dropped By To Say Hello dal hallgatása közben a CS2.7 megmutatta az előadó bársonyos és valósághű hangját. Elég mélyre ment, hogy követni tudja a több oktávon át ívelő hangot. A Thiel olyan ékesszólóan mutatta be a tenor szaxonfonnal, és zongorával kísért duettet akár egy stúdió felvétel. Annyira lenyűgözött a mélyhangok abszolút tisztasága, hogy még koncentrálni is elfelejtettem. A Thiel olyan simán és zökkenő mentesen váltott a középről a mélysugárzóra, hogy többször is vissza kellett hallgatnom a részletet. Klinikailag kiváló a hallásom, és próbáltam meghallani az átmenetet. Olyan könnyű lenne azt a közhelyet mondani, hogy a basszus telt, kiterjedt, és feszes, és persze emellett nagyon pontos. Soha nem hallottam a pontot ahol a Thiel hangja megvastagodott. 

Verdi Requiem Dies irae or God’s az elején keményen kezdődik, de a teljes zenekar megjelent a basszus dobokkal egyetemben. A CS2.7 a mélyeket feszesen és finoman ellenőrzése alatt tartotta. 

Mit tehettem mást, meghallgattam a CS2.7 játékát BluRay forrásról is. Chris Isaak Live in Concert lemeze DTS-HD Master Audio 5.1, és sztereó 2.0 formátumban is tartalmazta a felvételeket. A koncert a CS2.7-en keresztül nagyon jól artikulált, és megnyerő volt. A harmonika a színpadon maradt a bal oldalon, míg a gitár a jobb oldalon játszott. A bemutató egy jól kiegyensúlyozott és széles színpadképet rajzolt a zenekarról. A hangmérnök a hallgatási pozíciót középre, és néhány sorral hátrébbra helyezte el. Isaak és a vokál énekesek hangja precíz, meleg, és tiszta volt. Hasonló volt az élmény Chris Botti Symphony Hall Boston felvételének hallgatása közben, amely 48 kHz 24 bit felbontású volt. Teljesen belemerültem  a színpadi bemutatóba, és a vendég művészek játékába. Különösen élveztem John Mayer Glad to be Unhappy című dalát, amit elsőként Frank Sinatra tett népszerűvé. A CS2.7 jól mutatta be a reszelős hangot, annak minden egyedi megjelenésével és gazdagságával. Egy másik számban Botti széles zenei spektrumot játszik a klasszikustól a rockig, a régi trombitáján. A hang rezes, és a texturája rendben lévő a Thielen hallgatva. A zenei képben csak az előadó, és a terem akusztika a mérvadó, a Thiel eltűnt. Csak a zenész, a színpad, és a szoba maradt.

Ahogy öregszem, elkezdtem egyre több dologra hangsúlyt fektetni, amik csak számomra bírnak jelentőséggel. Itt vannak az Eames székeim, vagy a Boxterem, hogy mást ne mondjak. Ezek egyike sem nevezhető különösen drágának, de jól használhatók, és remélem, mindig velem maradnak. Még soha nem éreztem egyetlen általam meghallgatott audio berendezésnél sem azt, hogy beleszerettem, és nem akarok megválni tőle. Kedvenc hobbimmá vált a sebesség váltogatása, és mindörökké élvezni szeretném. A CS2.7 is hihetetlenül közel került ehhez a statushoz.

Ha megvesz egy Thiel hangfalat, érzésem szerint a legjobbak közül választ. A koncepció, a design, a mérnöki munka, és a kivitelezés is nagyon magas szintű. Érzékelni fogja a szeretetet és a szenvedélyt, amit a mesterek beleépítettek minden darabba. Mikor ránézek a CS2.7-re, biztos vagyok benne, hogy legalább 20 évre egy jó beruházást csináltam. Legalább olyan időtlen dolog ez, mint a zenehallgatás, és a dobozok által keltett rezgések élvezete. A Thiel CS2.7 mikor beérkezett a házamba a legmagasabb elvárásaimat is teljesítette. Híres, elismert tesztelők is megmondták azt, amit aztán saját érzékeimmel is megtapasztaltam. Csodálatos bemutatót rendezett nálam. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy beleszerettem a hangjába. Figyelembe véve, hogy a zászlóshajó CS3.7 15.000 Dollár alatt van párban, és a legkisebb CS1.7 4000 Dollár alatt van párban, a sorozat minden tagja teljesen megfizethető. Mikor sok évvel ezelőtt meghallgattam az SCS4TS hangfalukat el voltam bűvölve. A CS3.7 hangját, vagy a CS2.7 hangját hallva, és a CS2.7 8000 Dollár alatti árát figyelembe véve új távlatok nyíltak meg. Mivel a CS2.7 különösen nagy figyelmet érdemlő darab, a Secrets az Év hangfala díjat adományozza neki.

forrás: hometheaterhifi.com

CS1.7 álló hangfal / Ára 3.999 EUR párban / Írta Brent Butterworth

Az új CS1.7 utódmodell azokat a design koncepciókat folytatja, amiket a cég határozott meg az 1970-es évek végén – a fázis koherenciára helyezi a legnagyobb hangsúlyt. A legtöbb hangfal fázist fordít a frekvencia változásakor. Például ha egy 500Hz-es hang megegyező fázisban indul, mire eléri a kb. 5000 Hz értéket, a membrán már hátrafelé mozdul ki elsőként. Egy tipikus hangfal esetében a fázis akár többször is megfordulhat a teljes átviteli tartományon. Extrém esetekben a fázisfordításkor néhány frekvencia tartomány késhet a többihez képest. Annak ellenére, hogy a változás radikális, ez csak gyakorlott fül számára hallható. Az én füleim, mivel nagyon sok pontos fázis koherenciával épült hangfalat hallgatok, hozzá vannak szoktatva a néhány fokos fázis koherenciához a teljes frekvencia spektrumon. A megegyező fázisú hangtartományokkal bemutatott effektek sokkal drámaiabbak, és valóság hűbbek, a fázison kívüliekhez képest.

Alacsony keresztváltó meredekség szükséges a fázis koherencia kordában tartásához, ez viszont komoly terhelést ró a magas sugárzóra, amely potenciális torzítást, vagy akár meghibásodást is okozhat. Emellett a wooferre jutó középtartomány jelek elszíneződést okoznak a közepeken, és még mindig nincs vége. Interferenciát okoznak a driverek között, amely összeegyeztethetetlen a függőleges diszperzióval. Jim Thiel aki a vezető mérnök a cégben a kezdetek óta, nyitottan kezeli a problémát, és évtizedeket szánt a megoldás megtalálására. A Thiel CS1.7 1 inches magast, és 6,5 inches woofert alkalmaz egy döntött előlapon, tehát a vízszintes akusztikus központosítás megoldott. A préselt alumínium membrán lapos pillével sima átvitelt biztosít még 10 kHz-en is, míg a magas törésponti frekvenciája a rendkívül alacsony 1,44 kHz-re van beállítva. A szokatlan lapos front basszus kicsatolás csökkenti a turbulanciát, és ezáltal a hallható csőhangot. Thiel azt mondta, hogy az összekötő rudazat amit a CS1.7-ben alkalmazott 42 százalékkal nehezebb, mint az elődmodell CS1.6 ugyanilyen alkatrésze.

Mint minden Thiel hangfal, a CS1.7 is első rendű (-6 dB/oktáv meredekségű) szűrőket alkalmaz, amelynek eredménye, hogy a hangszórókra a jel jelentős fázis eltérés nélkül érkezik meg. A CS1.7 az összes többi Thielhez hasonlóan extra szűrő áramkört alkalmaz a frekvencia menet elsimítására, és az állandó impedancia érték teljes tartományon való fenntartására. További jellemvonás, amit a CS1.7-ben, és minden más Thiel hangfalban közös, a hibátlan kidolgozás. A csodálatos erezetű fa furnér lemezeket Kentucky-ból Lexingtonból szállíttatják, és reméljük, hogy ezen a hagyományon az új tulajdonos sem fog változtatni.

Setup:

A CS1.7-et egy Krell S300-i integrált erősítőhöz (maximális áram 225A) csatlakoztattam. Firestone Audio ILTW USB digitál-analóg konvertert, és Pro-Ject RM-1.3 lemezjátszót alkalmaztam műsorforrásnak.

Tapasztalataim szerint egy pontosan hangolt, csúcsra járatott hangfal, mint amilyen a CS1.7, rendkívül érzékeny lehet a pozícionálásra. Elsőként a hangfalakat pontosan oda helyeztem, ahol az általánosan használt hangfalaim álltak, és addig közelítettem őket a falhoz, hogy a mély átvitel megfelelő tonális balanszot érjen el. Ezután elkezdtem befelé fogatni őket. Elsőként megcéloztam velük a hallgatási pozíciómat, de ebben a beállításban egy kicsit fényes volt a hangja, ezért a szoba falaival párhuzamos beállításra forgattam el a hangfalakat. Ez a pozíció csökkentette a center fókuszt, és emellett kioltotta a felső magas tartományt. A legjobb beállítás az volt, amikor a hangfalakat kissé a hallgatási pozíció felé forgattam, kb. fél állapotig. A Thiel szett tartozéka egy nagy teherbírású lábazat, amely használatával a szintezés könnyedén megoldható. A cég külön megvásárolható opcióként kínál szélesebb támasztást kínáló stabilizátort, amely jól jöhet, ha kisgyermeke van, aki esetleg felboríthatná a mindössze 24 centi széles hangfalat.

A bemutató:

Az első Thiel hangfal tesztem 20 évvel ezelőtt a CS2.2, és a CSC polc hangfal volt. Emlékszem, hogy azok a hangfalak gyönyörűen részletezték az igényes zenéket, mint a klasszikus, jazz, vagy népzene, de nem hoztak olyan jó eredményt a rock műfajon. Jól bevált hagyomány nálam, hogy rosszabb hangminőségű anyagok hallgatásával kezdem a teszteket. Elindítottam tehát egy MP3 letöltött anyagot a Dumb Disco Ideas című dalt a Brooklyn synthpop duo Holy Ghost! (a felkiáltó jel az Ő jelölésük) együttestől. A 80-as évek puffogó hangú dobja olyan volt, mintha a Cameo alagútból hallatszódna ki, emellett a műhangú billentyűzet mesterséges digitális visszaverődés effektjei csak gyalázatos PA hangfalakra valók, és nem egy 4000 Dolláros audiofil berendezésre. A Dumb Disco Ideas hallgatása a CS1.7-en keresztül is meglepő volt. A koherens fázis beállítás tökéletesen működött még ekkor is. Annak ellenére, hogy semmiféle természetes hangszert nem tartalmazott a felvétel, a mély beütések alacsonyra mentek, és feszesek voltak. A hangulat betöltötte a szobámat, a hangok mögöttem kavarogtak. Feltekertem a hangerőt, hogy megtudja, mekkorát szól a CS1.7 mielőtt a hangja reszelőssé válna. Hozzávetőleg 98 dB-re állítottam a hangerősséget a hallgatási pozícióban, amely kb. 6 dB-vel magasabb, mint a normál hallgatási hangerősségem.

Nem az történt, amit vártam. Azt gondoltam, hogy a CS1.7 mélyeinek dinamikája fokozódni fog. Mikor kidobtam a Holy Ghost!-ot, és feltettem Miles Davis What It Is felvételét az 1984-es Decoy albumról, John Scofield gitár, és Branford Marsalis szaxofon hangja természetes, és részletező maradt. Viszont Darryl Jones konga dobjának hangja elveszítette a lendületét, és túl vékonnyá vált. Probléma nélkül dolgozott a 6,5 inches woofer Miles What I Say című dalán az 1971-es Live-Evil albumról, és Michael Henderson újjal pengetett mélyein sem volt semmi gond, precízen szólaltak meg. Airto Moreira ütőhangszer művész agogo harangjainak képét kísérteties pontossággal kb 60 centire a bal hangfaltól ábrázolta a térben, míg a zenei aláfestést Keith Jarrett elektronikus billentyűzete szolgáltatta. A tesztem hátralévő műsorszámait a CS1.7 szerette. A ZZ Top Chartreuse dalán egy kicsit vékony volt, vékonyabb, mint egy vékony kis monitor torony hangfal. A puritán, minimalista felvételeken, mint például a NYC avant-jazz csoport Flip City-je a CS1.7 remekelt. Az utolsó felvétel hallgatásakor teljesen elképesztett, hogy még a levegő vétel, és a billentyű érintés hangjai is hallhatók voltak David Aaron szaxofon játéka közben. Aaron tenorjának hallgatása közben feltűnt, hogy a CS1.7 egy kicsit mintha csillogna a 3 kHz tartomány környékén. A részleteket persze csodálatosan mutatta be. A Middle-of-the-road pop zenén, mint például Joni Mitchell All I Want című dala a klasszikussá vált 1971-es LP-ről, vagy Toto fave Rosanna című dalán is felmerült ez a jelenség.

Összefoglaló:

A Thiel CS1.7 nem az a hangfal, amely hangja mindenkinek tetszeni fog. Azoknak való, akik az legutolsó hangbeli részletről sem kívánnak lemaradni a felvételben. Az akusztikus bemutatója inkább életszerű, mint passzív. Tetszeni fog azoknak, akik a nappaliban szeretnének hifi bemutatót tartani. Más szavakkal, ez egy ízig-vérig Thiel.

forrás: Thiel Audio.com

Az összeköttetések harca

A legvitatottabb téma egy rendszer kábelezése körül forog. Talán itt a legnehezebb megfogalmazni a különbségeket – bár vannak kábelek amik bekötése esetén már az első hangoknál felderül a hallgató arca. Menten neki is vágunk, mert a magyarázat a cikk közepén, az ajánlás pedig folyamatosan olvasható – akár a sorok között is. A következőkben három hangsugárzókhoz használatos kábelt mutatunk be amelyeket ajánlatos használni, ha hangsugárzóinkból a valóságot megközelítő hangot szeretnénk „kicsiholni” és az árért adott pénzt sem akarjuk túlzásba vinni.

Advence Acoustic ACS 100: OFC alapanyagú kábel, amelybe 4 különböző átmérőjű tömör vezető ér fut. A tervezésnél a fő szempont a megfelelő dinamika és átvitel biztosítása esztétikus kivitelben, szép külsővel. Nagyon nagy előny, hogy a kábel méterben is megvásárolható. Kapható sarus és banándugós végződéssel is, amely szintén a cég saját gyártmánya.

A Dynavoice SilverStar: Már bonyolultabb belső szerkezetű kábel nagyon komoly külső megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. Kizárólagosan 2,5 m-es hosszban kapható moduláris csatlakozókkal (banán és villás). Ezekből 8-8 darabot kapunk, amelyeket könnyűszerrel a kábelek menetes végeihez illeszthetünk. A vezető szálak nagy-tisztaságú OFC réz ezüstözve.

Harmonic Technology Melody–8: Harmonic Technology márka Mono-kristályos kábeleiről vált ismerté. Különleges technológiával a vezető szálat egy kristályból húzzák. A cég több szabadalommal is rendelkezik, a vezető anyagára, tisztaságára, a szigetelő anyagok minőségére, a kábelek geometriai felépítésére és a csatlakozók anyagminőségére vonatkozóan. Az OCC kábelek a gyártási folyamatuk következtében mentesek minden a saját kristályszerkezet okozta torzulásoktól. A speciális kohászati eljárásnak köszönhetően egyedi módon 99,999997%-os tisztaságú oxigénmentes alapanyagokat készítenek.

Mindig érdekes, de sok nehézséggel járó feladat a különböző kábelek összehasonlítása. Nézzünk egy kis elméletet, hogy könnyebben megérthessük a bemutatásra kerülő kábelek konstrukcióját, és a hangzását!

A hangsugárzó kábeleknek (nem könnyű) a feladata a teljesítmény-szintű, hangfrekvenciás, váltakozó áramú jelet veszteség és torzulás mentesen kell eljuttatniuk az erősítőtől a hangsugárzókig. A hangfalkábelek általában 2, illetve 4 párhuzamos vezetőt tartalmazó vezetékek. A vezető zónákat PVC polivinil-klorid), PE (polietilén), vagy teflon szigeteléssel látják el. Általában a vezető szálként fémeket: ezüstöt, illetve rezet, vagy ezek kombinációját alkalmazzák, ugyanis ezek egyenáramú ellenállása a legkisebb. Az egyenáramú ellenállás a vezető hosszától (ezt kétszer kell számolni) a keresztmetszettől és a vezető vezetőképességétől függ. A kábel egyenáramú ellenállása sorba kapcsolódik a hangszóró egyenáramú ellenállásával, és egy feszültségosztót alkotnak. Sajnos azonban a vezetéknek és a hangsugárzónak (hangváltónak) impedanciája is van (váltakozó áramú ellenállás, frekvenciafüggéssel). Ezek kapacitív (kapacitív reaktancia) és induktív (induktív reaktancia) részekből tevődnek össze. Miután a szálak egymás mellett futnak, a vezetők között kapacitás is kialakul, melynek dielektrikuma maga a szigetelés. A vezetékek hossza indukcióként viselkednek, így az egész rendszer egyenáramú és váltakozó áramú feszültségosztók eredőjeként működik. Még egy érdekes jelenség, amivel a tervezéskor számolni kell: a kapacitás csökkenésével, nő az induktivitás, ez viszont fordítva is igaz, ha csökkentjük az induktivitást nő a kapacitás. Ezen a viszonynak az optimálishoz közelítő értékét a kábel geometriai kialakításával és szigetelő anyagok megfelelő használatával lehet elérni. A gyakorlatban, ha a vezeték impedanciája a hangsugárzó impedanciájának átlagban 5%-a teljes hangfrekvenciás sávban akkor ez körülbelül 0,5 dB-nél kisebb jelingadozást jelent, ez az ingadozás füllel igen nehezen hallható meg. Létezik még egy érdekes fizikai jelenség, a skin hatás. Az elnevezés onnan ered, hogy az önindukció folytán indukálódott feszültség ellentétes irányú áramot hoz létre a vezeték belsejében, aminek következtében a nagyfrekvenciás áram kiszorul a vezeték külső felületére. Ezért a nagyfrekvenciás vezetés a vezető felületén valósul meg. Ez a hatás azonban hangfrekvenciás tartományban (20 kHz-en) elenyésző. Csak a marketinges ismertetők tulajdonítanak gyakorlati jelentőséget ennek a fizikai jelenségnek. Nem kívánok foglalkozni a marketing ízű legendákkal.

Mivel csak nagyon felületesen érintettem az elméletet megígérem egyszer egy szakcikkben részletesebben tárgyalom a kábelek alapanyagi, szerkezeti tulajdonságait és mindezek hangzásra gyakorolt hatását. Rengeteg szélhámosság kering a közbeszédben, amelyek áltudományosan félrevezetik a tisztelt érdeklődőt, esetleg leendő vásárlót, zenét szerető audiófült, terelve a vásárlás irányába. Ismertetőnkben kizárólagosan tényekre támaszkodunk. A végleges véleményünk a hallgatóságunk tapasztalatainak matematikai átlagából született.

Teszt rendszerünk a következő:

Tápellátás: Furutech és Neotech hálózati tápkábelek, Magic One tápszűrő, Reimyo tápkondicionáló, Viba Voice Omega 500 tápkondicionáló 2 db. (analógra és digitálisra külön)

Jelforrás: Onkyo Integra CD 7711 futóműként, Delta Audio Jitter Killer, Reimyo DAP 777 (JVC K2 processzor) Dac. Interconnectek: Neotech professzionális ezüst analóg és digitális összekötői.

Végerősítő: Onkyo Integra A 9911.

Hangsugárzók: Quadral Vulkan MK V TL Phonologue

Nagyon nehéz feladat hárult a teszt hallgatóközönségére. Három, felépítésében és árban is teljesen különböző kábelt kellett összehasonlítani. Komolyzenén, nagyzenekar, kamarazene és orgona muzsika műfajában, jazz és könnyűzene ezen belül elektronikus zenei stílusokban is meghallgattuk, hogy szólnak a drótharcosok.

Advance Acoustic ACS-100: Az egyszerű, de nagyszerű külső jegyek muzikalitásról tesznek tanúságot. a szó jó értelmében való értékelhető megszólalás. A mélyek kissé visszafogottabbak, inkább definiáltak, kontroll alatt tartottak, mintsem lötyögősek. A dinamika is valóságszintű. Csilingel a magas tartomány. Hangszercsoportokra jellemző téralkotás, a transzparencia átlagos. Hallani a jól eltalált hangzási arányokat, a kielégítő dinamikát. A hangfekvések a helyükön vannak, hosszabb távon is hallgatható, a felvételeken jelen lévő, de esetleg más kábelek esetében nem hallható hangok itt szignifikánsan megkülönböztethetők. A zajok és neszek, természetesen ezek is a felvételen vannak és nagyban tükrözik a zenei cselekmény atmoszféráját. Az átlagosnál magasabb fokú a jelenlét érzet. Az előadás tele érzésekkel, de egy kicsit a hangerő és a hozam nem egységes az egész tartományban. Lehet, hogy bizonyos hangszerek felső regiszterei fényesebbek a kelleténél, de egy biztos, nem lehangoló a zenehallgatás. Térleképezése életszerű, jól mutatja az egy-hangszer több-hangszer viszonyát mind dinamikában mind testességben. A hangzás inkább megfogó, mintsem megdöbbentő, zeneisége a nehezen reprodukálható hangszerek hangjánál is több mint kielégítő. Szerencsére nem akar mindenből egy-kaptafásan jót csinálni. A hangszereket – a vonósoktól, a fúvósokon keresztül, az ütősökig – megpróbálja egyenlő fajsúllyal kezelni, ez többé-kevésbé sikerül is.

Dynavoice SilverStar: Kiegyensúlyozott megszólalás, lineáris teljesítmény átvitel. Az előzőnél még egy kicsivel nagyobb dinamikai átfogás. Jó transzparencia, a zenei nüánszok, részletesek, jól hallhatók. Minden műfajon jól jön ez a képessége, de talán akusztikus jazz muzsikán a legszembetűnőbb. Az átlagosnál jobb tér megjelenítő képesség. Az atmoszféra teremtő képessége legjobban tetten érhető az akusztikus jazz koncerteket bemutató lemezeken. Mindez nem „ül rá” a hangzásra, hangját egyensúlyban lévőnek érezni. Erőteljes a basszus, de talán inkább a minősége, nem a mennyisége dicséretes. Megvannak a játékosság jegyei, közel enged a zenéhez, bár bizonyos hangfekvésekben egy kicsit egyhangú, mégis szórakoztató – ez drágább típusoknak is nehezen megy. Van egy csodálatos képessége, hogy dinamikusan tud kifejezni néhány watt teljesítmény esetén is, ezzel arányban tehát a mikrodinamikai részek is élvezhetők. A jelenlét érzet középtartományban lenyűgöző, terjedelmes, de bizonyos effektusoknál nem tökéletesen illeszkedik a legmagasabb hangokhoz. az első hangok intenzívek. Kifejezetten szórakoztatóak azok a muzsikák, amiket nem a vájt-fülű tesztguruknak csináltak, hanem ezért, hogy kikapcsolódjunk. A pop és rock zenére gondolok, természetesen az igényesebb művekre, melyek a hallgatóság és olvasóink szempontjai szerint is eldöntik egy esti kikapcsolódás kimenetelét. Rendkívüli hűséggel adja a koncert terem vagy a templom hangzását. Kiváló részletezettséggel szólal meg az énekhang és a zongora, valamint a rézfúvós hangszerek. Kiegyensúlyozott hangzás gyors impulzusokkal még a végteljesítményhez közeli Watt-zuhatag közben is.

Harmonic Technology Melody–8: nagyon jó megszólalás. Pazar mély-hang tartomány. Csodálatos dinamika. A megszólalás izgalmas. Lenyűgöző transzparencia. Kiegyensúlyozott megszólalás az egész hangfrekvenciás tartományban. Hatalmas, életszerű tér. Minden részletet megmutat. A hangtér lenyűgözően stabil. Minden parányi részlet éles, mi több, minden ének hangfekvése tiszta. A vokális káosszal jól tartja a lépést. A ritmusszekció szép és feszes, a dobok bőr hangja jól fókuszált, határozott hatást kelt. A maximális hangerő nem okoz torzításokat, az audio teljesítmény meglepően jó. Az összhatásban a gyorsaság is jellemző, a hangok intenzitása, impulzusa jó. Annyi a mellé rakott basszus, amennyi a hangzási balanszhoz szükséges. A mély tartomány lüktető, de szakszerűen ellenőrzött, kézben tartott. A közepesen testes basszus intenzíven erősíti ezt a benyomást. nem is rondít bele az összhangzatba és a nagy hangszertest (zongora, nagybőgő, orgona) rezonanciából is megmutatja a lényeget. Jól mutatja az egy hangszer/több hangszer viszonyt – megközelítőleg jó a hangerő/hangnyomás arány. Hangszerkezelési zajok és a felvétel körülményei hallhatók. Kell ez nekünk, hiszen így tudjuk megkülönböztetni az egyik felvételi munkát a másiktól, egyik helyszínt a másiktól. Nem szomorodik el a zene, tehát a ritmus tartása is jó. Nyugodtan, magabiztosan, puhán szól. Hallani, hogy a hangszeres játékosoknak is tetszik a mű, amit játszanak. Árkategóriájában verhetetlen.

A figyelmesen olvasók és a bemutatótermekben járatosak valószínű már megfejtették az ajánlási sorrendünket. Csak egy orrhosszal győzött a Harmonic Technology Melody–8 a Dynavoice SilverStar előtt, és nem igen maradt le tőlük az Advance Acoustic ACS–100. Mi jól szórakoztunk, de kívánjuk ezt a vásárlóknak is! A bemutatótermekben lehetőség van saját erősítővel meghallgatni a kábeleket, sőt letét ellenében hazavihetők és a bejáratott, minden porcikájában ismert saját rendszerbe bekötve értékelhetők. Legközelebb kábel fronton feljebb lépünk ezen árkategória dulájára, megnézzük ott mi a helyzet

forrás: www.hangzasvilag.hu

Aki abszolút high-end sztereót keres, annak érdemes elő- és végerősítőben gondolkoznia, sőt, utóbbit a jobb hangért ketté is választhatja, két monoblokk formájában. Az Audia Flight erre az esetre is gondolt, kifejezetten a csúcsot célozza meg vadonatúj mono erősítőjével, a Strumento n° 8 modellel.

A korábban Strumento n° 4 néven ismert végerősítő társaként érkezik az n° 8-as típus, mely a gyártó leírása szerint sebességben, teljesítményben és irányítottságban sem talál vetélytársakat. A készülék belsejében magas minőségű, szigorúan válogatott alkatrészek találhatóak. És néhány száraz adat: a tápáramkörben 217000 µF-os kondenzátorok találhatóak, az egyedileg nyomtatott réz áramkör duplán árnyékolt, kifejezetten audio felhasználásra tervezett 3000 VA-es transzformátort tartalmaz, csillapítási faktora >1000 (8 ohmon). Az Audia Flight n° 8 kimenő teljesítménye 500 W (8 ohmon), 1000 W (4 ohmon), 2000 W (2 ohmon), a készülék össztömege 95 kg. Frekvenciaátvitele 3 Hz és 1 MHz között (+/- 3 dB) lineáris. A készülékházon belül a komplett rendszer külön felfüggesztést kapott, hogy az erősítő áramkört ne érjék mechanikus rezgések.

A Strumento n° 8 végfokról és annak áráról érdeklődni az itthoni forgalmazó bemutatótermében lehet.

www.streamaudio.hu

www.audia.hu

forrás: www-av-online.hu